Tanácstalan tanácsadó

 A pénteki görény egy nap volt, de aztán mire mentünk Rami szülinapjára már minden okés volt, fél9kor indultunk Szegedre, az M0-on persze dugóba kerültünk, aztán Szegednél is eltévedtünk, de úgy 1 óra körül már a szálláson voltunk, aztán még a Dani kollégáival piáltunk fél 4ig.. hát őő.. aztán reggel felébredtem, és mivel már este konstatáltam, hogy a fogápoló felszerelést mindenestől otthonhagytam, elballagtam boltba, vettem fogkefét, krémet, meg reggelit a fiúknak. 

Aztán Szegeden még elmentünk egy ügyfélhez, aztán ki a kamionos balhéra. Délelőtt jártuk a kamionokat, meg a cégeket, és kerestem Edit apukáját, de nem találtam :( Viszont pár szép jószágot lefotóztam, majd lehet, hogy rakok fel képeket.

Aztán amikor már rohadtul meguntam a boltolást, rádumáltam a Danit, és mentünk fürödni. A strand elég furi volt, az echte strand a természetes fürdő és a termál metamorf elegyének nevezném, de azért jó volt. Volt kisvíz, mélyvíz, csúszda, úsztunk is, pancsoltunk is, csúsztáztunk is, aztán megtörtént a legjobb dolog azt leszámítva, hogy összejöttünk: megtaláltuk a világ legfaszább hamburgerét!! Valami hülyenevű húsból volt, de akkora, hogy beszarsz, és ilyen finomat még tényleg soha nem ettem! (erről van egy jó kép is, majd ha megkapom közzéteszem).

Aztán megint történt valami fergeteges: megtaláltam a hivatásomat!!!

Szóval tekintettel arra, hogy ez egy country fesztivál is egyben, volt egy csomó country zenekar, meg táncosok! Line dance táncosok!! Hát ha láttatok már hangulatos, fasza, és úgy ténlyeg magával ragadó táncot, hát akkor ez az volt! 

Nagyon kedvem lett volna beállni, dehát nem olyan egyszerű! De megdumáltam magammal, hogy addig gürizek, amíg 1, meg nem tanulok táncolni, 2, amíg létre nem hozok egy line dance klubbot itthon! Csak oktató kell, helyszínt egész biztosan tudok intézni!

Szóval ezúton is szeretném felhívni a székesfehérvári vagy környéki hölgyek-urak figyelmét, hogy amennyiben valakinek van kedve a szokástól kicsit eltérő stílusú táncot tanulni, vagy csak furcsa vonzalmat érez a cowboy zene, kalap, csizma iránt, az jelentkezzen nálam(bohocmusor@gmail.com), mert minden követ meg fogok mozgatni, hogy sikerüljün egy klassz kis klub, vagy egyesület keretein belül táncot tanulnunk!

(Google kereséshez: linedance, country, sortánc, Székesfehérvár)

Egy kis kedvcsináló:

A buli amúgy különleges előképzettséget nem igényel, állóképesség és egy kis ritmusérzék nem árt.

Már rohadtul bánom, hogy az egykori csodálatos cowboy kalapom-csizmám immáron csak történelem, de megfogadtam, hogy ismét beszerzek mindkét fajtából a ruhatáramba!

A buli egyébként franyek volt, de nagyon fáradtak voltunk, szóval éjfél körül visszamentünk a szállásra, én vezettem, állati jó volt! Rájöttem, hogy a vezetésben is éppen annyira meg tudom találni magam, mint a linedance-ben, szóval egy kamionsofőr leszek :D Egy csodás Scaniát veszek majd :D

Ma hazajöttünk, és most pihenés van, meg linedance klub szervezés, már fel is vettem a kapcsolatot pár illetékessel.

Pompás!!

(A stílus egyébként Danit is magával ragadta, bár nála ez annyiban jelent meg, hogy cowboyos játékkal játszik a számítógépen :D)

Amikor megláttam nekem, esküszöm, könnybe lábadt a szemem, nekem az első tetszik jobban, amin csak 1-1 virág van, de azért kiváncsi vagyok a véleményekre!

Megvan a meghívóóóóóó elájuláááááááááááááááááás, megkönnyebbülés!

Nagyon kiváncsi lennék, hogy mi alapján állítják, hogy csinálják szervezik a vízosztást a fővárosban.

Olyan cseppet sem forgalmas helyeken fordulok meg naponta 2szer, mint a Kosztolányi tér, Móricz Zs körtér, Ferenciek tere, újpest városkapu, de soha még egyetlen egy segíteni szándékozó emberkét sem láttam hideg ásványvizes palackokkal a kezében.

Pedig jólesne mondjuk a Kosztolányin, ahol emberek tucatjai várnak sokat a rohadt buszokra.

(hozzáteszem Fehérváron sem láttam még idén vízosztást..).

Ismeritek azt a típusú embert, aki egy beszélgetés alkalmával folyton a téma "fölé licitál"?

Akinek mindig van még egy ász az ingujjában, hogy ráhúzzon a történetre. Na ilyen lány az egyik munkatársam, akiről írtam,h pszichológus, és a fentiek miatt folyton hakeszol valami sztorit.

Hiába nem bírom őt, és próbálom kerülni, ő mindig megtalál, mert remek hallgatóságra talált bennem (mivel a legtöbb általam hamisnak titulált kalandjára csak hümmögök).

Tegnap megint megtalált, a dohányzásról beszélgettünk hárman, egy másik kolleginával. Na előadta, hogy ő azért dohányzik, mert sokat jár szórakozni, és mennyire elviselhetetlen lenne a lét a bulikban, ha ő nem dohányzák, ámbár minden jöttment direktbe rá fújja a füstöt. És, hogy ő majd akkor fog leszokni a dohányzásról, ha végre bevezetik azt az ésszerű és remek rendeletet, miszerint nem lehet dohányozni zárt szórakozóhelyeken. Mert ő biztosan nem járkálna ki cigizni (aka: lusta).

Na, de ezeket még csak hümmögésre se méltattam.

Aztán jött az a nyilvánvalóan tudományosan alátámasztott megfigyelés, miszerint a dohányosok jobb arcok, mint a nem dohányosok. Elmesélte, hogy amikor fősulira került megfogadta, hogy csak a dohányzóban fog pajtásokat keresni magának, mert ők megbízhatóbbak(!!!), mint a többiek. Mert ők majd odaadják a jegyzeteiket, nem sznob köcsögök, vállaljak önmagukat, nem játszanak szerepeket.

Kérdem én, egy olyan ember, aki az ELTE pszicho szakán fog végezni (mondjuk 5 éves a képzés..7. évét fejezte be most a nyáron), hogy lehet ekkora ökörellés??

Summa: tavaly augusztus 31.-ig jófej voltam, megbízható, laza, és őszinte, de szeptember elsejével, ahogy eldobtam a cigit, már sznob köcsög lettem, alakoskodó és önző.

Hát, ha a szakember ezt mondja...

(VIKI!! nem lehetsz pszichológus!!!)

 http://eskuszom.freeblog.hu/

véleményeket!!!

 naszóval némi át- és sima szervezkedés után a hétvégi program a következő: Dani pénteken dolgozik 7ig, addig én bepakolok/bevásárolok a hétvégére.

Utánna elmegyük Rami bulijába (mikor kezdődik?), ott jól érezzük magunkat, aztán Zsoltival vagy nélküli elindulunk Szegedre a jubileumi XX. (mint Rami szülinapja :D) Szegedi Kamionos találkozóra.

Ott válogatott hülyeségekben lesz részünk, köztük mindenféle fürdés, sör-lángos evés, feleséget talicskában toló verseny, country tánci és koncertek, ésatöbbi, vasárnap ugyanez plusz vadaspark, aztán haza.

Már nagyon várom jííííhááááááááááááá

Aztán hétfőn olyan szar lesz felkelni, és felmenni Pestre dolgozni - mint még soha :(

Úgy érzem ez még egy kicsit várat magára.

Amiért nagyon csalódott és szomorú vagyok, mert úgy érzem, hogy át vagyok vágva - bár ha ez az egész nem lett volna komoly, akkor nem csináltak volna ekkora felhajtást.

Á, csak olyan rosszul esik, hétfőn már nem kellett volna fél6kor kelnem, mehettem volna bringával melózni, és nem zavarna, hogy itt milyen elbafott feladatokat kell csinálnom, amikhez 1, nem értek, 2, nem is érdekelnek.

Szomorú, csalódott és végtelenül fáradt vagyok, egyszerűen nem tudok eleget aludni. Ma reggel azt álmodtam, hogy már felkeltem, és elindult a napom, erre becsörgött a Magic moments, és nagyon fájdalmasan konstatáltam, hogy most az ébredéssel újfent átélhetem a születés összes fájdalmát.

*rémesennagyotsóhajt*

...izűt köhögtem fel az előbb.

Ebből kettő dolog következhet:

1, azért köhögök lassan egy hónapja, mert a szeptember óta tisztulófélben lévő tüdőm most készült fel arra, hogy végképp kibocsássa az évek alatt lerakódott elhasznált, kátrányos-nikotinos levegőt.

vagy

2, amikor kimentem a Danival cigizni (ő cigizett én meg élveztem a forró erkélypadlón való ácsorgást) akkor letüdőztem egy kis cigifüstöt.

Minden alkalommal, amikor valamelyik kollégám azt mondja, hogy májk vörklist (my worklist) valami meghal bennem.

Ó, utálatos nyár! Ó, gyötrelmes hétvégék! Ó, átkozott szabadidő!

A hétvégén újfent sikerült közelebbi ismeretséget kötnöm azzal, hogy milyen rohadt jó is a nyári "szünidő".

Vasárnap Daniék hátsókertjében élő medencében fedeztem fel annak örömeit, hogy a nudlikkal milyen istenien lehet csépelni a másikat órákon keresztül, tűző nap, naptej szag, kellemes hőmérsékletű víz.. hoáááá.

A nudlik egyébként váratlanul hasznos és jófej holmik, képesek az embert a vízfelett tartani, ha a seggünk alá helyezzük őket echte székként. Ez a Balaton közepén is igaz, de erről majd később.

Szóval ez király volt, aztán délután Lejlával elmentünk vásárolni, mert kóros bikini (pontosabban tankini) hiányban szenvedtem, mert már rém régóta szerettem volna egy fajtát, de nem kaptunk sehol. Na szóval elmentünk a városba vasárnap délután, vettünk cipőket (végre van topánkám is!), aztán megtaláltam az álom tankinit! és még vettünk két nudlit is. Hazafelé mondjuk mókás volt át az egész városon.

Tegnapra ugye szabadságot vettem ki, és apáékkal lementünk az unokanővéremék nyaralójába Balatonföldvárra. Az 'aztakurva' nem meríti ki a pecó leírását, csodaszép gyepszőnyegük van, és szökőkút is, amitől azonnal idétlen 8 évessé változtam és ennek megfelelően majdhogynem cigánykereket hánytam a fúben, plusz fel-le-ki-be rohangáltam a szökőkútnál. Állat volt.  A strandolás is királyság volt, de a legkirályabb az volt, hogy van egy vitorlásuk és délután kihajóztunk!! A Balcsi közepén kikötöttünk és ott fürödtünk, itt tudtam kipróbálni, hogy a nudli simán elbír úgy, hogy rajta ülök a két végén pihennek a könyökeim és a lábamat meg lóbálom a víz alatt. 

Mindehhez az élményhez társult még 1,5 éves kis töki is, aki gyönyörű szép, és imádtuk egymást, kis Mekáli Kálkin, nagyon sokat mókáztunk, és azt is megtapasztaltam, hogy milyen elképesztő hanggal bír üvölteni egy ilyen cseppség.

Lehet, hogy majd képet is töltök fel, csak tegnap hulla fáradt voltam, ráadásul én vezettem oda-vissza. Viszont ez egész jó volt. Odafelé az első 15 percben azért akadtak még nehézségeim (folyton lefulladtam), arról nem beszélve, hogy be voltam szarva rendesen, úgy izzadtam, mint kurva a templomban. De aztán Szabadbattyán után már semmilyen gondom nemakadt, szabálytalanságot is csak egyszer vétettem (záróvonal).  De nagyon jól ment, hazafelé semmi gondom nem akadt. (és még úgy is, hogy én vezettem levertem anyáékat hopkutyában).

Plusz klassz, hogy az unokanővérem gyümilevest csinált- de az enyém finomabb!

Este még a Danival elkezdtük nézni a District 9-ot, de elaludtam, cserébe háborúsat álmodtam, ahol én voltam a hadvezér (Hermione meg az elsőtiszt-ne kérdezzétek, hp közelében sem voltam mostanában).

Viszont sose volt még ilyen undorítóan nehéz felkelni, egyrészt bírnék még nyaralni, gondtalankodni sokat, másrészt, mióta kilátásba helyezték ezt a meló dolgot annyival nehezebb kibírni ezt az egészet!!! Fúúj!

Sírni tudnék.

Meg aludni is.

Rokon kiscsaj, jól nyomja :D

Azt álmodtam, hogy Dani meghalt.

Ilyen iszonyatosan még soha életemben nem álmodtam. 

Szilveszter volt és hál'istennek arra nem emlékszem, hogy mi történt Danival, csak arra, hogy nagyon durván blokkoltam az egészet. Azon gondolkodtam, hogy majd elolvasom a Ps: I love you-t, meg ilyenek. És mentem az utcán, és arra gondoltam, hogy csak álmodom, mert 1, Dani nem halhat meg, majd csak kiderül, hogy ez egy vicc, 2, mert az emberek rémesen furcsa párbeszédeket folytattak. (hozzáteszem életemben először konstatáltam álmomban, hogy álmodtam - már önmagában ez is elég durva megélés volt.)

Próbáltam felhívni, hogy majd kiderül, hogy valami tévedés történt, de nem sikerült (és még csak a hangpostáján sem hallhattam a hangját), és a pánik egyre inkább kezdett eluralkodni rajtam, ahogy nagyon-nagyon takadva a történteket sétáltam az utcán. Már-már felfogtam, h mi történt, de akkor...

akkor a Dani valami módon felébresztett (mondjuk egy jól pozicionált veselerúgással), és akkor végre felébredtem, és sírva megölelgettem az Én Dubimat, és jajj, rémesen rossz volt, hála a jó égnek csak egy indorító álom volt, fúúúúj, soha többé nem akarok ilyen rémeset álmondni!!!!

Most még beugrott az is, hogy a Dani kapucnis-zippzáros fekete adidas pulcsijába voltam, hogy érezzem az illatát.

Éppen domino bajnokságot közvetítenek a eurosporton.

DOMINOT BAZMEG!!! Domino szakkommentátorral!!

Ennél jobban csak a téli olimpiai női curling döntőjén izgultam.

Én is nevezni akarok!

pont annyi esélyem van, mint bárkinek aki tud 6ig számolni. 

Mennyire tré, hogy már azon képes vagyok elbőgni magam, h valami bulimiás biccs megnyeri a topmodell leszek!-et?!?!?!

(tudom, az is tré, hogy ilyen műsorokat nézek)

Mi lesz, ha terhes leszek? 

Ha már hasonlatot vontam a hétfők és a szar szombat délelőttök között, akkor a mosogatást kénytelen vagyok a nyers hús felvágásához hasonlítani.

A vegetáriánosuk mind hazudnak! azért nem zabálnak húst, mert nem szeretnek hozzáérni a nyers állatdarabkákhoz!

Egyes szombat délelőttök vetekednek a legmegátalkodottabb hétfőkkel.

Vegyük pl a mait: nem tudom milyen okból, de az ébresztőórám úgy gondolta, hogy a hétvége dacára azért felver hajnali 5:20kor, ezután persze nem tudtam visszaaludni, mindegy, megnéztem egy Colombot a viasaton, aztán a Dani reggeli ébredezés c. magánszámát. Ő elment dolgozni, rám meg maradt a bevásárlás, a mosogatás és a főzés. Az elsővel még nem is lenne gond, mert a hétvégi bevásárlások alkalmával mindig a szüleimmel szoktam bandázni, ami királyság. De ők ma nem érnek rá. A mosogatást természetesen továbbra is szívből utálom. Főzni szeretek, ma gyümölcsleves lesz, főételnek pedig valami csípős szechuáni nemtommi hússal meg rízzsel. De ahhoz, h neki tudjak állni főzni, el kéne mosogatni 

Na mindegy, elballagtam vásárolni, ott hagytam egymillió forintot, pedig nem is szarságokat vettem, hanem csak rendes kaját, mindegy, de kp nulla van nálam, mondom veszek le pénzt, és hazafelé a zöldségesnél még veszek málnát, mert olyan nincs, hogy én ma ne egyek málnát. Persze pénzt elfelejtettem levenni, szóval most vagy visszamegyek pénztlevenni és utánna málnázok, vagy megcsapolom ideiglenesen a nyaralásalapot, és abból veszek málnát (meg tejszínt mert nyilván rossz fajtát vettem).

Uuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuncsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

 Mi tagadás jómagam elég előíteletes tudok lenni - leginkább egy jó röhögésnyire néhány embertípus láttán, ez azt jelenti, hogy látok egy emo-punk-hiperspace külsejű egyént, azt megmosolygom. Egy másik kategóriát csak princess-nek hívok. Ők azok a rémesen csitti-fitti csajok (és pasik), akik annyira jól néznek ki, hogy egészbiztosan van az egész megjelenésükben valami mesterkélt, és az embernek az az érzése, hogy ők nem érzik jól magukat, mert még mindig nem néznek ki olyan jól, mint szeretnének. 

Szóval ezekkel az emberekkel általában én nem keresem a kontaktot, mert gyanítom a beszélgetés Zuzu Petals-i mélységekbe törtene. 

Ennek ellenére tegnap a sors úgy hozta, h beszélgettem egy lánnyal, aki ránézésre annyira kékvérű volt, hogy bármelyik királyi család versengne a génjeiért. A feje hosszúkás volt, az arcéle éles, az orra már magában fennhordásra készült, átható kék szemek, fekete haj, -Nyilván nádszálvékony. Nahát tegnap ezzel a lánnal 1,5 órát dumáltam a buszon, mert volt annyira laza, hogy letelepedett mellém a lépcsőre. És ő elegyedett szóba velem. Klassz volt, normális, és hasonló mentalitású.

Az előíteletek valóban sztereotípiákra, azaz alaptalan hülyeségekre építkeznek, és én szégyellem magam. Mindenesetre jó lecke volt. De úgy érzem a típuson azért még kicsit nevetgélni fogok.

Hát, leendő felsővezetőm utasítására a mai akció elmarad. Viszont elkéredzkedtem szabira. Ha Dani nem ér rá Apával szerintem elhúzok Agárdra.

Kettős megoldás, és váá, és sose jó ez, de persze még legyen nehezebb.

De hétvége, és hosszúhétvége, és bringatúra, és fürdés és juhúú.

Tegnap megszületett az elhatározás, hogy mégiscsak személyesen tökösebb dolog felmondani. Egész este meg ma reggel bootoltam rá magam (najó, este 8ig bootoltam, utánna elaludtam a nagy munkában).

Bejövök reggel a gyomrom egy merő görcs, már-már félő volt, hogy úgy marad bekapcsolom a gépem, és lám jött egy levél a főnökömtől, hogy ma otthonról dolgozik.

Hát így akarjon az ember becsületes meg mittudomén milyen jófej lenni!

Most mit csináljak? Mondjak fel telefonon??

jézusom, ilyenkor mégiscsak visszasírom a gimis korszakot, amikor a legnagyobb lelkiismereti válságom az volt, hogy megint csak másoltam valakiről a matekleckét, és majd a dolgozatban úgyis kiderül, hogy nem tudok semmit.

környékez az ittlét miatt, több okból is szenvedést okoz:

1, Dubival akarok lenni, nem itt.

2, sok másik helyen jobb lenne most lenni, de nem itt (otthon, tóparton, medenceparton, vagy mindegy de Dubivak -elnézést, de néha megengedhetem magamnak a szerelmezős-nyávogást)

3, rohadt melegem van, nem irodába való (30°felett fizetett szabadságot mindenkinek!!)

4, Rendesember-pozitív hozzáállás-jószívűség-bizalmi dilemmába estem:  a szitu: a főnököm a héten van utoljár,a jövőhéten Angilában lesz. Az új munkáltatóm meg a héten van külföldön. A lényeg: hivatalos állásajánlatot csak a jövőhéten kaphatok, felmondanom viszont holnap kellene, mert úgy érzem, ha nem személyesen hanem levélben mondok fel, az egyrészt sunyi dolog, másrészt úgy tűnhet, hogy ennyira alamuszi vagyok, hogy ennyi nincs bennem, hogy személyesen tiszteljem meg a felmondásommal a főnököt, aki mint árvagyereket befogadott, amikor senkinek sem kellettem. Szóval vagy jófej leszek a leendő és a jelenlegi munkáltatómmal is, és holnap előállok a farbával - itt felmondok, oda meg megelőlegezem a bizalmat, vagy várok addig amíg megkapom az offert és akkor nem bízok a leendőben, és szarban hagyom a jelenlegit is. Bizakodó legyek, vagy görény legyek? Naív legyek vagy biztosra menjek? Válaszokat akarok, tekintettel, hogy egyik esetben holnap kellene cselekednem (és még azt is meg kellene mondanom a főnöknek, hogy a jövőhéten 2 nap szabit kivennék, mert ha már 3 jár időarányosan és így összesen 9 lesz felhasználható, akkor had verjem már a nyálam hétköznapon valami strandon most, ha nászútra se nagyon megyünk... és a suliról még nem is beszéltem.)

na irigylésre méltó még?

tanácsokat várok!

Idén FEZEN?

véleményezés?

egy undorító 4 napos leány/legénybúcsú? :D