Tanácstalan tanácsadó

Vajon Superman, vagy bármelyik szuperhíró akinek röntgen szeme van, képes-e becsukott könyvet olvasni?

Mármint úgy, hogy adott oldalakat lásson.

De ha azt vesszük ugye, hogy egy könyv valamelyik oldalán fekszik, pl a hátlapján, tehát a könyvcímes borító van felül, akkor csak a páratlan oldalakat tudja rendesen elolvasni (mármint ha az oldalak számozása az első lap első oldalának alján kezdődik), hiszen a többi oldalak neki "háttal" vannak.

De ha van egy tükör a könyv alatt? Akkor az visszasüti a röntgen sugarat, hogy a páros oldalakat is el tudja olvasni?

Meg különben is, meddig hatol át a röntgen sugár? Akarattal állítható?

Az tré, ha unom már nyarat?

Nehezen tudom elkülöníteni, hogy a rohadt forróságból van már elegem, vagy a nyárból? Mert a nyár tele van várakozással, reménnyel, de én már az őszt várom, amikor minden visszatér a "normális kerékvágásba"  - hozzáteszem nem tudom mit remélek ettől, azt, hogy majd otthon dolgozhatok? Közben költözés, iskola, esküvő, lehetőleg ez mind egyszerre. De az ősz olyan állandó. Szeretem az őszt.

Vajon a "felnőtté válás" után mikor múlik el az emberben az iskolás korban berögződött "a nyár király, mert nincs suli, az ősz állandó, mert akkor már van, a tél király a hó- és téliszünet miatt, a tavasz meg azért király mert már mingyárt nyár" érzés??

Nekem elég volt a nyárból :(

Tudom mit várok az ősztől: megnyugvást.

Végre igen pontosan megfogalmazódott bennem az érzés, amit cserbenhagyásos munkalehetőség miatt érzek:

Úgy érzem magam, mint az a kisgyerek, akit a szülei az oviban felejtettek, holott megigérték neki, hogy érte jönnek, de nem jöttek, és már olyan késő van, hogy a csoportból már csak azok a gyerkek maradtak az oviban, akikkel nem szeret játszani, és nem tudja meddig kell még várni, hogy végre megérkezzenek a szülők.

Sírni tudnék. Nagyon komoly cselekvési késztetést érzek a sírás iránt, felmondás iránt, gyengeelméjűvé válás iránt.

Korai volt az öröm.

Gyakran előfordul - lévén mókakedvelő emberke vagyok-, hogy ha egy-egy adott hülyeség eszembe jut, gátlástalanul fel tudok röhögni tőlük, ha egyedül vagyok általában ilyenkor kell elővennem a telefonomat (lenémítva), hogyúgy csináljak, mintha telefonálás közben röhögnék, nem csak úgy bele a világba, mint egy felszabadult boldog ember bolond.

Most két ilyen dolog van:

1, a héten láttuk azt a részt a south parkból, amikor butters átvedlik Káosz kapitánnyá, és ebben a részben kis pajtását Rettenet tábornokot lazán csak "Rettenetem"-nek hívja - ezen besírok

2, a linedance őőrületből adódóan (várom a jelentkezőket továbbra is!! albalinedance@gmail.com ) eszembe jutott szintén South Parkból a táncversenyes rész, amikor is Stan táncolni tanul az apjától, méghozzá linedance-t. De nem ez a vicces, hanem hogy az aktuális kedvenc fiji-fájós-tiri-törött c. számra teszi mindenzt. És most ha meghallom a számot, amit igen gyakran teszek mostanában, akkor ez mindig eszembe jut, és röhögök, mint a fakutya.

A Spencer-Hill tábor rendező és támogatói kitalálták azt a frankó ötletet, hogy a táborban megdöntjük a 24 órás babevés világrekordját!

a lényeg: júli 31. szombat délutántól, aug 1 vasárnap kora délutánig egyfolytában eszik valaki babot. Egy tál babot kap minden rekorder, ha azt megette, azonnal leváltja valaki más. A rekorderek 4 óránként ismétlődhetnek.

A rekordkísérlet hivatalos, oklevél, fotó, évkönyv, egy meleg kézfogás, vállveregetés, és az, hogy elmondhatod: csináltál valamit az életben, blablabla.

Ez mekkora király!!!

Mi ott leszünk. Te ott leszel?

Info és részletek: http://spencerhill.hu

Ma reggel láttam a buszon a világ legklasszabb párját.

Egy törpe nőt és egy vak férfit.

De azok úgy szerették egymást! Olyan klassz volt látni őket! Komolyan, szívmelengető. Őket ugyanúgy egymásnak teremtette a jó sors, mint minket Danival (igen Dani tudom, nem a sors, hanem a feromon, meg, hogy jó anyja lennék a gyerekeidnek, mert alkalmas vagyok gyereknevelésre, megfelelő utódok jönnének létre a DNS mixünkből blablabla).

És a szerelem vakot nem azért írtam, mert egy tirpák vagyok (mondjuk ha én vakká válnék egy idő után tudnék röhögni rajta), hanem mert számomra ez a 'szerelem vak' azt jelenti, hogy nem a külsőt szeretjük egy bizonyos értelmi színvonal felett legalábbis, hanem az EMBER-t.

Csodálatos dolog a szerelem.

Kampószerűen a homlokomra, a hajas fejbőrömre, illetve rajzfilmfigurásan a fejem felé tudom helyezni a szemöldökömet (az épet, meg a megégettet is), amikor azt olvasom, hogy egy felnőtt ember arra panaszkodik, hogy negyvenakárhánykilósan kövérnek látja magát, zavarja a súlya (mármint igen, az zavarja, hogy milyen sok).

Sallerért lehet sorban állni.

Olvas - igen megint Fable könyvet, egész konkrétan a 4.et egyhuzamban (Jégtánc, Vakvágta, Fattyú-dal és most ez)

Ez a könyv egy kicsit újabb, mint amiket eddig olvastam, nekem jobban is tetszik - még a gyerekkoromkedvencfablekönyve-nél is jobban.

A szokásos szerelem-zsaruság-lovasdolgok mellett arról szól, hogy a főszereplő csajt egy bolond faszi zaklatja. Először telefonon. Aztán üzenetet ír a tükörre. Feltúrja a gardróbot. Aztán levelet küld, benne ablakon keresztül készült fényképpel a csajról. Aztán képekkel, amin a csaj szerepel, amint alszik. De ezt már nem ablakon keresztül készítette...

Jézusom, annak ellenére, hogy ismerjük az író stílusát, azért a dolog szerintem rohadt rémítő. Mindamellett a maga borzongató módján "szórakoztat".

Csak az a baj, hogy rohadtul kiszámítható a vége - de remélem tévedek.

Lehet, h át kellene pártolnom a krimiolvasásra? (aztán majd jó paranoid leszek - bár még szerencse, hogy se szép, se különösebben érdekes sem vagyok - nincs okom attól parázni, hogy valaki rögeszméjévé válljak :D)

Ma reggel, ahogy a cég előtt a buszról leszállva baktattam a bejárat felé, észrevettem, hogy menthetetlenül lógó orral, vagy inkább már-már nyakfájósan leszegett fejjel közlekedek.

Amint ezt felismertem egyből elkezdtem gondolkodni, hogy mi is van rám ilyen hatással? Az alábbiakat kell megfigyelnem, hogy rájöjjek erre, mert nem vagyok egy cipőorr néző típus.

Okok, alternatívák

1, Budapest - a város miatt? vagy Fehérváron is így megyek - i don't think so

2, A munka - idefelé komoran, otthon is, át a főváráson is, aztán hazafelé meg vidáman gondtalanul, felfelé, de minimum egyebeseb előre nézek?

3, A reggel - ez esetben erre ugyanez vonatkozik mint a 2. pontnál, de ezt csak hétvégén tudom megfigyelni.

4. A legrosszabb - mindig így közlekedem egyedül, mint egy kisegér, aki fél a rézpöcsű bagoly karmaitól.

Mondjuk volt egy időszak, valamikor az összeköltözésünk körül, amikor a Danival mindenhová (min-den-ho-vá -tényleg) együtt mentünk, és akkor egyszer egyedül kellett mennem valahová, és szó szerint meztelennek éreztem magam, már-már féltem. De ez már régen volt, és nagyon régen nem éreztem ilyet.

Remélem, hogy valamelyik az első 3ból. Már csak az énképem rendben tartása miatt is. Mondjuk legyeeen a Budapest, mert ugye itt az ember már önvédelemből kerüli a szemkontaktust, vagy legyen a meló, azt is teljesen meg tudom érteni cihológiai értelemben.

Aggasztó.

Egész pontosan 260 szórólapot készítettem el, gondolkodtam, hogy adjak-e a reggeli buszos-pajtásoknak, de úgy döntöttem, inkább kirakok egyet az orruk előtt a buszmegállóba, hogy aztán szét vágja őket a kiváncsiság, hogy mi az, de persze nem merik majd megnézni, hogy ne látszódjanak furkónak :D A gyerekek bezzeg megnéznék gond nélkül :)

Nesztek alakoskodók :D

amúgy két dolgot mondjon meg nekem valaki:

1, mi a szar az a "lájkolás"???? Gondolnám naívan, hogy a like angol igéhez van valami köze.. de amúgy mi ez az új mánia?

2, miért csomagolják be az emberek a könyveiket újságpapírba? Hogy az olyanok mint én, ne tudják meglesni, hogy mit olvasnak a metrón?

- a büfében vettem egy fél literes oké kakaót és két kiflit

- ezeket megettem/ittam

- zenét hallgattam (Creedence Clearwater Revival, Lynyrd Skynyrd, Stubbs the Zombies soundtrack)

- blogot írtam, olvastam, szerkesztettem

- kapargattam a bőrt a képemről (átvitt értelemben is)

- Telefonáltam Danival, apával, Petráva

- Kimászkáltam a mosdóba, és linedance-szeltem az achy breaky heartot dúdolva

- elküldtem a menyaruhámról egy képet egy kollégámnak

- megnéztem egy nyaralásból visszatért kolléga fotóit

- kiküldtem egy hasznos e-mailt a kollégáimnak

- levelet írtam a barátnőimnek

- utánna néztem, hogyan lehetne hivatalos mederbe terelni a szépreményű linedance klubot, és kerestem potenciális próbatermeket

- megcsináltam a szórólapot, hazaküldtem magamnak

hiába töröm a fejem, semmi mást nem csináltam.

Pedig a "wednesday I'm a working machine" póló van rajtam.

Tudok élni.

Boldog névnapot

Dani!

Mint apró kis útjelző kenyérmorzsákat, úgy hullatom jártamban-keltemben az elhalt homlokhámsejtjeimet és szemöldökszálaimat magam után.

Egyre felfokozottabban aggódom ennek a kis mókának a maradandó élettani hatásaitól (nekem az is élettani hatás, ha ezentúl életem végéig fél szemöldökkel kell mászkálnom).

Naa, a sablon egyenlőre ilyen marad, mert most nincs időm részletes szerkesztgetésre, főleg a fejléc feletti pár sávot szeretném majd eltüntetni, a többi nekem megfelel :)

A szórólap készítessél úgy állok, hogy elkészítettem a sablont, este veszek színespapírt, és Dani megpróbál nekem nyomtatni, így marad a színes papír - fekete szöveg.

Úgy volt, hogy a nyomtatást meg tudom oldani az adófizetők pénzéből (papírt én vittem volna), de aztán úgy tünt valamiért ez hatalmas problémát jelentett annak, akitől a szivességet kértem - és nem erkölcsi-, ezért inkább letettem róla.

Most nem csak rá vonatkoztatva, hanem úgy egyátalán, nem fér a fejembe, hogy ha valakinek a segítség csak 2 gombnyomásba tellene, akkor miért akadékoskodik? Számomra ez nagyon furcsa. Van olyan, hogy ahhoz, hogy szivességet tegyek, nekem is szivességet kell kérnem valakitől, és van olyan, hogy "ettől az embertől nem szívesen kérek szívességet", ezt el tudom fogadni. De így?!

Arról nem is beszélve(hogy ez a szófordulat hogy jött?), hogy félő az összes ismerősöm szépen lassan elkönyvelt sültbolondnak újkeletű pásszióm miatt. De nem baj, én láttam, éreztem az egész atmoszféráját a linedance-nek, úgy gondolom, ha pár embernek már volt hasonló élémnye, vagy sikerül eljuttatnom másokhoz, akkor ők is megértik, hogy ez nem valami tré dolog. Aztán majd könyörögtök, hogy beléphessetek, hogy tanítsalak meg Benneteket is táncolni! Kaparni fogjátok a küszöböt a kegyért, hogy részesei lehesseket!! muháháháh (ez rettenet tábornok volt) (vagy hókuszpók)

mcbride kiszáll.

Dani bevallotta, hogy nem tetszik neki az új blog, hát toll a füledbe pajtás! :D

Kitaláltam, hogy a hétvégi country fesztiválon elszórok pár szórólapot, amiknek a kreálásán rajta vagyok - sajnos egyenlőre csak félsikerrel: színes papír fekete felirat, vagy fehér papír és színes felirat? A teljes fekete fehér nekem kicsit slampos!

Viszont örömmel jelentem, hogy ketten már jelentkeztek a klubba :D

Mondjuk kicsit sajnálom, hogy nem többen, de úgy gondolom ez változni fog a szórólapozással - de vajon nem kéne várni őszig? most mindenki nyaral meg ilyenek..

Vagy tegyem rá a szórólapra, hogy kezdés ősszel? Azt hiszem ez lesz a jó megoldás.

Csináltam új e-mailcímet is, mert rájöttem, hogy a szóróanyagra tett bohócműsoros e-mailcím egy kicsit megtévesztő, már-már zavarbaejtően ordít róla, h a dolog nem komoly, pedig, de: komoly.

Szóval az érdeklődök az albalinedance@gmail.com címen jelentkezhetnek.

Ennyi.

Legújabb kedvenc:

fiji-fájó tiri-törött szív: téma és variációk:

Lehet, hogy a Danival való furcsa, földön és természeten túli összetartozásunk, azonos érzéseink, viselkedésünk mondatja ezt velem, de úgy érzem, hogy nekem is a kamionalkatrész biznisz a végzetem. (vagy egyszerűen csak franyák lenne  a Danival együtt dolgozni, bármit is)

Megbeszéltük Renivel, a fotósunkkal, hogy pár esküvői képet egy kamion közreműködésével fogunk elkészíteni, ehhez a rendelkezésünkre lesz bocsátva egy fekete Scania F500as :)

A tegnapi Nagy Megnyugvást követően rájöttem, hogy azért nem kell megveregetnem a vállamat.

Az igazat megvallva egyátalán nem tudom, hogyan sikerült kb másodfokú égési sérüléseket szereznem a homlokomra, és ez nem tölt el vidámsággal, inkább állati felelőtlennek és hibásnak érzem magam.

Mert azért ez sem vicc! És ha nyoma marad? Vagy hirtelen beráncosodok? De még csak nem is a külsőségek zavarnak a leginkább, nem a hiúságom fél, inkább a józan eszem, ami azt mondja, h eleve veszélyeztetett vagyok bőrrákilag a hófehér-malacrózsaszín bőrőm miatt!

Ma már szépen fel is hólyagosodott - hámlik. Kaptam kenőcsöt meg antibiotikumot.

Akkora szamár vagyok. Valahogy nem is tűnik már olyan jó ötletnek Olaszország az ezerszer erősebb napsütésével :S

katt a teljes méretért a képre!

Hát ez egy vicc.

Voltunk bőrdokinál, aki kb első ránézésre megmondta, hogy ez csak egy nagyon-nagyon csúnya égésről van szó, nem másról.

Ami nagyon megnyugtató, mindazonáltal nem igazán értem, hogy ez hogy lehet, hogy ilyen foltokban égtem le, ő azt mondta, biztos ahol nem piros ott bekentem naptejjel, a többi helyen meg nem, vagy valami fa pont úgy volt a napsugarak útjában.. vagy valami ilyesmi.

De azért kicsit visszásnak tartom, hogy két orvos közül egyik sem jött rá, hogy nem rovarcsípés, meg nem hülye orbánc, hanem ÉGÉSI SÉRÜLÉS.

Mondjuk inkább így legyen mint fordítva..

Szóval kaptam kenőcsőt, meg antibiotikumot, aztán gyógyulás.

Márcsak egy szalma kávbój kalap kell, mert nem érheti nap az arcomat.

jíhá.

Ma lenne a Mamám névnapja, kerestem valami szép virágos képet, de nem találtam semmit, amit elég jónak találtam volna, ahhoz ide feltöltsem.

Sokat gondolkodom a temetőlátogatás kérdésen. Én kisgyerekként és nem olyan kis gyerekként is gyakran voltam anyáékkal a temetőben, pontosabban mindig mentem, amikor ők is. A halottak napi temetőlátogatás egy nagycsaládos buli volt, amíg a nagymamám meg nem halt: összegyűltünk a nagynénémékkel, unokatesómékkal, elmentünk a temetőbe, hazafelé meg a mamánál volt pogis üdítős muri. Ő tartotta össze a családot.

De mióta elköltöztem otthonról nagyon keveset voltam temetőben, szinte csak halottaknapján.

Daniék egyátalán nem járnak temetőbe. Talán ez is hatással van rám.

Nem tudom eldönteni, hogy rosszul kellene-e éreznem magam amiatt, hogy nem járok ki. Ugyanúgy megemlékezek a Mamám névnapjáról, születésnapjáról, a halálának évfordulójáról. Gondolok Rá, nap mint nap, és hiányzik, valahogy úgy érzem, hogy egyre jobban, minél idősebb leszek.

Talán az embernek idő kell és érettség, amíg felfogja a veszteség súlyát.  

A helyzet így reggelre sem változott arcilag, ha csak azt nem vesszük, hogy mégjobban fáj annak ellenére, hogy igyekeztem egész éjjel borogatni. A tükörképemről említést sem teszek.

Elmenjek-e dolgozni? Mert az oké, hogy a emósra fésülöm a hajam, de ez már nem vicc..

A hülye háziorvosom délelőtt rendel, tehát holnap meg délután. De az egy kuruzsló, nem orvos! (ahogy meséltem a múltkor, orrkenőcsöt írt fel orrspray helyett - mondjuk nem váltottam ki, aztán lehet, hogy az tényleg jó cucc lett volna, na de akkor sem tartom higiénikusnak és esztétikusnak, hogy pl a munkahelyemen egy adagot bevigyek ebből az orrjárataimba)

Valamint szereznem kéne kalcium pezsgőtablettát is. A melóban majd megpróbálom megcsapolni a helyi készletet, vagy felkeresem az ottani üzemorvost - bár nem biztos, hogy szívesen lát majd, tekintettel arra, hogy semmi köze hozzám, mint kölcsönzötthöz.

Ez mekkora szívás!

Update: 12:08 - Voltam üzemorvosnál, hát nem volt elragadtatva, de mondjuk normálisan megvizsgált, megnézte van-e lázam, meg megtapogatta a nyaki nyirokcsomókat.

Azt mondta, hogy a tüneteim alapján lehetne csípés, sőt inkább annak kell lennie, de ő nem lát csípésnyomot, annak meg kellene lennie, másik oldalról meg lehet nyugodtan orbánc is. Szóval ittam egy adag kálciumot, ennek már egy órája, de a pirosság-duzzadás nem enyhült (sőt), a doki azt javasolta, hogy bőrgyógyászt keressek fel vele, szóval este meg kell csapolnunk a nyaralásalapot, és megejtjük az éves bőrgyógyászati vizsgálatot, mindenestől. Nem mondom, hogy kibújok a bőrőmből örömömben (a bőrőm bújuk ki saját magából, hogy stílusos legyek), nyugodtabb lennék, ha valaki azt mondaná, h "na ne csináljunk már istenből bohócot, csúnya ez meg minden, de hogy orbánc?! ne máár, komolyan hülyék vagytok?" szóval ez megnyugtatna.

fine.

Szóval délelőtt baromi erős bőrfeszülős-fájós érzés volt az arcomon, egész konkrétan a homlokom jobb szemem feletti részén. Konstatáltam is, hogy tegnap este a nagy fáradtságban az egész napi napozás után biztosan nem kentem be elég vastagon testápolóval.

Fájdogált is egész nap, kentem rá testápolót, meg arckrémet is. Aztán a tükörben megláttam magam, és egy laza sikollyal nyugtáztam az új külsőmet. A szemöldököm felett két részletben haragospiros foltok vannak, amik nemcsak fájnak, de még be is vannak dagadva, vadul. Ráadásul azóta a folt tovahaladt, le az orrnyergem jobb oldalára, illetve a szemem másik oldalán is.

Dani szintén felfigyelt a jelenségre, és minden akaratom ellenére elcibált az ügyeletre, mert inkább röhögjenek ki, mint baj legyen, amiben azért lássuk be: van némi igaza.

Szinte percre pontosan 2 órát vártunk a dokira, mert házhoz ment, meg még a mentősöket is elkísérte valahová (és a mentőorvos hol volt ezidőtájt? kérdi bárki szerintem jogosan), na mindegy, szóval két óra várakozás után nem valami kedvesen megvizsgáltak, majd közölték, hogy valami arconcsípett, és csak ez lehet. Hacsak...hacsak nincs orbáncos beteg a környezetemben. Namármost, apukám több évtizede küzd a betegséggel (mondjuk mostanában nem aktívan). Kérdem én: mi az összefüggés? Hát, az, hogy ez akár lehetne orbánc. Majd azzal a jótanáccsal, hogy kenegessem, borogassam, és ha reggelre sem lesz jobb keressem fel a házidokimat (aki egy XIX. századból ittragadt belefáradt felcser).

Szóval most úgy nézek ki, mint aki arccal több ízben erősen nekiesett a Dani öklének.

Közben meg még aggódhatok azon is, hogy orbáncos lesz-e az arcom.

Lovely.

Ha már költözöm, akkor hozom a pereputtyomat is, vagyis mivel most a linedance klubon dolgozom (tudom, inkább az esküvőn kéne..), akkor a felhívást ide is felrakom:

Ezúton is szeretném felhívni a székesfehérvári vagy környéki hölgyek-urak figyelmét, hogy amennyiben valakinek van kedve a szokástól kicsit eltérő stílusú táncot tanulni, vagy csak furcsa vonzalmat érez a cowboy zene, kalap, csizma iránt, az jelentkezzen nálam(bohocmusor@gmail.com), mert minden követ meg fogok mozgatni, hogy sikerüljün egy klassz kis klub, vagy egyesület keretein belül táncot tanulnunk!

(és hogy a Google-on keresők is idetaláljanak: linedance, country, sortánc, Székesfehérvár)

Egy kis kedvcsináló:

Jövőhétvégén Gárdonyban Country fesztivál lesz!

Kalaaaaaaaaaaaaand!

Jah, ez azért érdekes, mert elméletileg ott leszünk éppen.