Mi tagadás jómagam elég előíteletes tudok lenni - leginkább egy jó röhögésnyire néhány embertípus láttán, ez azt jelenti, hogy látok egy emo-punk-hiperspace külsejű egyént, azt megmosolygom. Egy másik kategóriát csak princess-nek hívok. Ők azok a rémesen csitti-fitti csajok (és pasik), akik annyira jól néznek ki, hogy egészbiztosan van az egész megjelenésükben valami mesterkélt, és az embernek az az érzése, hogy ők nem érzik jól magukat, mert még mindig nem néznek ki olyan jól, mint szeretnének.
Szóval ezekkel az emberekkel általában én nem keresem a kontaktot, mert gyanítom a beszélgetés Zuzu Petals-i mélységekbe törtene.
Ennek ellenére tegnap a sors úgy hozta, h beszélgettem egy lánnyal, aki ránézésre annyira kékvérű volt, hogy bármelyik királyi család versengne a génjeiért. A feje hosszúkás volt, az arcéle éles, az orra már magában fennhordásra készült, átható kék szemek, fekete haj, -Nyilván nádszálvékony. Nahát tegnap ezzel a lánnal 1,5 órát dumáltam a buszon, mert volt annyira laza, hogy letelepedett mellém a lépcsőre. És ő elegyedett szóba velem. Klassz volt, normális, és hasonló mentalitású.
Az előíteletek valóban sztereotípiákra, azaz alaptalan hülyeségekre építkeznek, és én szégyellem magam. Mindenesetre jó lecke volt. De úgy érzem a típuson azért még kicsit nevetgélni fogok.
