Először is: az olasz fagyi kolosszál finom.
Ahol mi voltunk, ott átlagban egy gombóc 1,20 Euróba kerül, DE 1, az a gombóc nem olyan gombóc, mint itthon, hogy a fagyis kanál szélét is úgy letörlik, hogy véletlenül se kapjál többet mint a kiírt grammszám. Az a gombóc olyan, hogy simán egy itthoni 3 adagos fagyinak felel meg. Nem csak, hogy nem törölgetik le a kanalat, de még pluszba raknak rá. DE 2, a fagyit kis műanyag edénykékbe mérik, amik nagyon pofásak (13 különböző méretűt-színűt gyűjtöttünk össze), a tölcsérért plusz egy eurót fizenti kell.
A vendéglátóhelyekről:
Két féle hely van: ahová ki van írva, hogy AMERICAN BAR és ahová nincs. Sokat gondolkodtunk, hogy ez mit is jelent, miért lehet fontos, és a saját kárunkon tapasztaltuk meg. Attól amerikai egy bár, hogy utólag kell fizetni. Ahol nincs kiírva, ott meg előre. Ez igen kellemetlen félreértésekhez vezethez egy angolul korlátozottan beszélő pincérnő esetében, ha közben még másik asztalhoz is akarsz ülni. Amúgy az éttermekben mindenki valami borospohárban felszolgált narancssárga nedüt szürcsölt, narancsszelettel, és minden vágyam az volt, hogy megkóstoljam. Hát... fröccs volt. Váó.
Az éttermekről:
Az éttermek alapvetően két alkalommal használhatóak: délben és este. De annyira, hogy ha egyszer sikerül kivárnod egy szabad asztalt, akkor is csipkedned kell magad az evéssel, mert kirántják alólad a tányért. Szintén magunk kárán... Még falatoztunk, de már mondták, hogy fejezzük be. Tekintettel arra, hogy még félig voltak a tányérjaink pizzával, Dani mondta, hogy legyen kedves a pincérúr és annak rendje és módja szerint csomagolja el, ha már a helyszínen nem fogyaszthatunk tovább. Legnagyobb megilletődésünkre azonban ez nem történt meg, viszont letett elénk az asztalra egy csík alufóliát, hogy oldjuk meg :D Még be sem csomagoltuk, még rágtam a falatot, a terítéket már lekapták, és közben egy német család jelezte, hogy le szeretne ülni a helyünkre. Alig bírtuk nekik mondani, hogy nyeljem már le ami a számban van, aztán megyünk is. Vidám kis dolog volt ez. Ráadásul mindenhol a kagyló-rák-hal-nemtommideundi evés ment.
Ha igen: Olaszországban mindenhol hal szag van. Meg ordítozó csecsemők.
Minden ruházati boltban erősen metro - már-már homoszexuális férfi eladó.
Lila csőnadrág, rózsaszín edzőcipő, vagy vászoncipő zokni nélkül, hosszúgatyával. Vállon átdobott lila pulóverek, puhán szálló de belőtt frizurák, jah. és még mindig a férfiakról beszélek. :D
Azért elcserélném az eheti munkámat még egy hét ottlétre.
Jézusom, volt olyan nap, amikor ilyenkor ad 1, még ki sem keltünk az ágyból, 2, a tengerparton pre-pihentünk az ebédre.
Egy hete meg konkrétan Gardaland felé kalandoztunk.
FFFFFFFFFFFfffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffff
