Ismét megbizonyosodtam abban, hogy a becsületes emberek szarul járnak.
Vegyünk engem.
Visszacsábítottak az előző munkahelyemre. Én vaktában ráugrottam a lehetőségre.
Közben meg volt egy másik lehetőségem is, amit becsületességből lemondtam, tudván, hogy majd úgyis a régi-új munkahelyet választom helyettük gondoltam nem rabolom feleslegesen az idejüket.
Ha nem gondoltam volna, hogy ez a helyes, akkor lehet, h már régen a kis fehérvári irodában ücsörögnék, és élvezném az új munkát, az új környezetet, az új munkatársakat.
De nem, mert egy naív fasz vagyok, aki bemondásra elhiszi, hogy a világ egyszerű és a borúfelhők vattacukorból vannak, csak meg kell enni őket, és máris süt a nap.
Kicsit olyan, mintha pofon vágtak volna.
De egy jó dolog van ebben az egészben: ha itt maradok, akkor legalább biztosan hamarabb nézhetek az anyaság örömei elé - már csak azért is, mert az érzelmeim Pest és a meló iránt egyenesen simogatják a gyűlölet határát (remélem az összefüggést a két dolog között nem kell elmagyarázni).
És az ezévi Becsületes és Naív Fasz Díj nyertese:
Oooooooooooooooooooooooooooooooooooorsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
