környékez az ittlét miatt, több okból is szenvedést okoz:
1, Dubival akarok lenni, nem itt.
2, sok másik helyen jobb lenne most lenni, de nem itt (otthon, tóparton, medenceparton, vagy mindegy de Dubivak -elnézést, de néha megengedhetem magamnak a szerelmezős-nyávogást)
3, rohadt melegem van, nem irodába való (30°felett fizetett szabadságot mindenkinek!!)
4, Rendesember-pozitív hozzáállás-jószívűség-bizalmi dilemmába estem: a szitu: a főnököm a héten van utoljár,a jövőhéten Angilában lesz. Az új munkáltatóm meg a héten van külföldön. A lényeg: hivatalos állásajánlatot csak a jövőhéten kaphatok, felmondanom viszont holnap kellene, mert úgy érzem, ha nem személyesen hanem levélben mondok fel, az egyrészt sunyi dolog, másrészt úgy tűnhet, hogy ennyira alamuszi vagyok, hogy ennyi nincs bennem, hogy személyesen tiszteljem meg a felmondásommal a főnököt, aki mint árvagyereket befogadott, amikor senkinek sem kellettem. Szóval vagy jófej leszek a leendő és a jelenlegi munkáltatómmal is, és holnap előállok a farbával - itt felmondok, oda meg megelőlegezem a bizalmat, vagy várok addig amíg megkapom az offert és akkor nem bízok a leendőben, és szarban hagyom a jelenlegit is. Bizakodó legyek, vagy görény legyek? Naív legyek vagy biztosra menjek? Válaszokat akarok, tekintettel, hogy egyik esetben holnap kellene cselekednem (és még azt is meg kellene mondanom a főnöknek, hogy a jövőhéten 2 nap szabit kivennék, mert ha már 3 jár időarányosan és így összesen 9 lesz felhasználható, akkor had verjem már a nyálam hétköznapon valami strandon most, ha nászútra se nagyon megyünk... és a suliról még nem is beszéltem.)
na irigylésre méltó még?
tanácsokat várok!
