Valahogy elgondolkodtam azokon az embereken, akikkel eddig együtt laktam - és nyilván nem a családom tagja. Összesen 11 ilyen ember volt.
#1 Lakótárs:
Őt nem is nevezném máshogy, mert (nem emlékszem a nevére) összesen egy csodálatos délutánt töltöttünk együtt. Aznap, amikor Az Úútált Gödöllőre költöztem, már ott volt, segített kipakolni, tök jó fej volt. Valahonnan az alföldről jött, és ha nem is végzős volt, de akkörüli. A barátja is ott lakott a koleszban. Tényleg rendesek voltak, amikor nagyjából kipakoltuk, egyből lementünk kocsmázni :) De sajnos másnapra elintézték a kolesz igazgatóval, hogy had kerüljenek egy szobába, így eddig tartott a kapcsolatunk. Pedig akár még jó is lehetett volna.
#2 Lakótárs - Niki
Vele az első benyomás meghatározta a kapcsolatunkat - amikor első nap mentem haza a suliból már láttam, hogy költöznek, #1 Lakótárs elköszönt, majd jött Niki.. Képzeljetek el egy szénné szoláriumozott lányt, feketére festett hajjal, tetovált szemöldökkel, akinek annyira csúnya volt már a bőre, hogy a kora nyugodtan lehetett 20 és 60 között. Ehhez csatlakozott az öblös, basszus hangja, amitől nagyon komolyan azt gondoltam, hogy ő valaha férfi volt... Rémisztő volt.
Lakótársnak is. Megette a kajámat, használta az edényeimet -amiket persze nem mosogatott el, mindenhol a hulló fekete hajszálaiba botlottam - főleg a fürdőszobában, és még lopott is.
Ketten voltunk a szobában, saját fürdővel. Egyik nap hajat akartam mosni, de eltünt a samponom. Jött haza, mondom Te Niki, nem láttad a samponom? Erre elővette a szekrényéből, hogy "jah, nem tudtam, hogy a tied". O.o
Ezenkívül a kedvenc időtöltése volt, hogy a bulik után vagy 5 sráccal kísértette magát haza, akik persze bejöttek a szobába is, és orbákoltak, mint a fába szorult férgek. Egyszer az egyik pofátlan köcsögnek volt képe rámülni -mármint az ágyamra és nyilván nem vette észre, hogy én is ott vagyok, miközben részegen fetrengtem az álom és a derílium határán - csak azért nem rúgtam rá egy kurva nagyot, mert olyan részeg voltam, hogy mozogni sem tudtam.
1 hónapig voltunk együtt.
#3 Lakótárs - Móni
Móni a csoporttársam volt, és Niki után nagyon kapóra jött a szabad szobája. Gazdag családból származó lány volt, a szülei vettek neki egy lakást a városban. Elfoglaltam a kisszobát. Ő nagyon rendszerető volt, a kis polcán az összes hülye kenőcse, tégelye, nemtudommije katonás sorrendben álltak. Mindenhol volt valami illatozó izé a lakásban. Ő jó volt lakótársnak, nagyon jókat beszélgettünk, ugyanazokat a műsorokat néztük (Szomszédokat, kakaóval az bögrénkben :D), sokat cigiztünk együtt, közben megfejtettük a világ nagy kérdéseit. Érdekes, mert egyátalán nem voltunk barátnők, a lakáson kívül nem is beszéltünk, csak hogy ki menjen bevásárolni és mit. Nem zavartuk egymást semmiben (legalábbis úgy gondolom - ő engem nem zavart semmiben, az biztos). Röhögött a hülyeségeimen, nem lepődött meg, nem haragudott, hanem nevetett, amikor 3 nap egymás után ugyanott, ugyanúgy kiborítottam a kakaómat reggel (mentem ki a szobámból, a fürdőköpenyem beagadt a kilincsben és a szemközti falra öntöttem a bögrém tartalmát).
Jó volt vele lakni, de a viszonyunk csak 8 hónapig tartott. A szakítást az okozta, hogy gyűlöltem Gödöllőn lenni, ezért a következő évben felköltöztem Pestre.
#4, #5, #6 #7 Lakótárs - Zrinyi Kolesz, Bp - Maci, Éva, Adrienn és Eszter
A koleszba a beköltözésem kurvára nem votl egyszerű, ezért rohadt pipa voltam, így az első találkozás sem volt felhőtlen, de erről most nem akarok írni.
Évi és Adrienn tesók voltak, de két teljesen különböző személyiség. Évi egy furi felnőtt volt, aki valami pusmogással intézte el, hogy ott lakhasson. Teljesn el volt varázsolva, és egy kicsit kancsal is volt, amiért nehezemre esett a szemébe nézni, plusz a normálisnál jobban szeretett pucérkodni. Nem vagyok én prűd, meg semmi, de azért ha nem muszáj nem nézek idegen pucér nőket. Nagyon furi stílusa volt, nem igen volt vele jó együtt lakni, bár nemigen zavartuk egymást, de nem a legpozitívabb élményem volt. Sok idegesítő dolga volt. Nála rosszabb csak a huga volt, Adrienn. A csaj olyan volt, mintha stílusban megragadt volna ált. iskola 3. osztályban. Az ő stílusától egyenesen agyérgörcsöt tudtam kapni, ráadásul elég más bioritmusban éltünk, szóval ez sem volt a kezdete egy gyönyörű barátságnak. Ráadásul az volt a mániájuk, hogy a szülei feljöttek vásárolni, és felhozták a kutyájukat. Amikor ezzel először szembesültem a kutya az ágyamban feküdt. O.o Persze aztán az egész család állította, hogy "éppen csak felugrott" de van kutyám: tudom mi a különbség a kettő között. Ezenkívül Adriennek valami fura okból volt egy barátja is, aki mindig nálunk hesszelt, ami idegesítő volt, mert 3 idegen lánnyal körülvéve is nehéz elengedni magad, de még ha egy fickó is van :S
Aztán ott volt Maci, vele kb annyi volt a kapcsolatom, mint #1 Lakótárssal. Szerencsére hamar felismerte, hogy másik szobában megtalálja a társaságát az op* hozzáállásával, mert ha nem is szerettem a tesókat, szerencsére ez a mentalitás távol állt tőlük.
Az ő helyére jött Eszter Hero.
Vele nagyon-nagyon jó barátok lettünk - még ha így utólag ez csak egy időszakos dolog is volt, csak kedves emlékem fűződik hozzá. Nagyon hamar rájöttünk, hogy mi el leszünk együtt, ugyanaz az érdeklődési kör, stílus, sokat jártunk együtt ide-oda, vásárolni, ökörködni, bulizni, állati jókat hülyültünk (ivinimiszevimini uvápp suváminimi :D )ráadásul plusz kerályság volt, hogy a ingyen tudtunk beszélni telefonon, szóval már csak azért is felhívtuk egymást, ha nem volt együtt, hogy kapcsold be a rádióóót! You give love a bad name - ezt akkoriban az Atreyou verzióban hallgattuk sokat, de a Bon Jovinak is örültünk. Eszterrel megalapítottuk a Hős Egyletet ahol a Hősség után el lehetett érni a Warrior kinevezést -ami mindkettőnknek sikerült :D
Sajnos következő évre másik koleszbe pakoltak át mindannyiunkat, így ismerkedtem meg velük:
#8,#9,#10 Lakótárs - Edit, Móni és hát.. #10 Lakótárs.
Edit jó arc volt, bár még kisgyerek, de nagy punk volt a lelkében - külsőleg nem, szóval éjjel-nappal proszektúrát hallgattunk, aranyos kis csajszi volt. Móni egy igazán konszolidált anyuci-apuci gyermeke volt, ő sokat is volt otthon, inkább ingázott, de nem szeretett a koleszban lenni - nem csoda- egy kisebb szobában voltunk együtt 4en, mint amekkora a nappalink!
Egyszer elvittem őket bulizni a Kultiba, vicces volt Mónit részegen látni :D Jó gyerekek voltak, és hálás lakótársak, nem volt semmi gond.
Aztán volt #10 Lakótárs, aki egy hisztis ostobenkó volt, mindig pattogott, durrogott valamin, amit csak tetézett, hogy kidobta a faszija, ezért a kolesz folyosón elégette a fényképeit..Neki volt egy barátnője, aki nagyon jó fej volt, és megállás nélkül pörgött, bulizott, mindamellett, hogy az orvosira járt, és kb minden nap zh-t írtak és még jól is teljesített. Mondjuk néha kicsit fárasztó volt a pörgős meg a durrogós diológust hallgatni.
Mondjuk velük sem töltöttem sok időt, mert ekkora már volt Dani (L) így én is az átlagosnál kevesebbet voltam fent, meg suliban, meg egyátalán bárhol, meg aztán az utolsó félévre már nem volt értelme a kolesznak.
#11 Lakótárs: A Petra
Na hát, tök szar, hogy nem jutott eszünkbe korábban, hogy összeköltözzünk, rohadt jól elvoltunk, de erről már sokat írtam, Petra azóta is az egyik legjobb barátnőm (de bazzeg, költözzetek már le Fehérvárra), sok majomságot csináltunk, pl a korábban már említett lufis-megvilágosulós-vizipipás este, á, ott nagyon jó volt (L)
Imádtam hajnalban kelni és a piros7es hátuljában rodeózni. Óh, a vonatos emlékek, a mekis reggelizések, ha valami jó volt a fősuliban, akkor ezek azok voltak. :)
Ennyi.
*ostoba picsa
