Ma reggel, ahogy a cég előtt a buszról leszállva baktattam a bejárat felé, észrevettem, hogy menthetetlenül lógó orral, vagy inkább már-már nyakfájósan leszegett fejjel közlekedek.
Amint ezt felismertem egyből elkezdtem gondolkodni, hogy mi is van rám ilyen hatással? Az alábbiakat kell megfigyelnem, hogy rájöjjek erre, mert nem vagyok egy cipőorr néző típus.
Okok, alternatívák
1, Budapest - a város miatt? vagy Fehérváron is így megyek - i don't think so
2, A munka - idefelé komoran, otthon is, át a főváráson is, aztán hazafelé meg vidáman gondtalanul, felfelé, de minimum egyebeseb előre nézek?
3, A reggel - ez esetben erre ugyanez vonatkozik mint a 2. pontnál, de ezt csak hétvégén tudom megfigyelni.
4. A legrosszabb - mindig így közlekedem egyedül, mint egy kisegér, aki fél a rézpöcsű bagoly karmaitól.
Mondjuk volt egy időszak, valamikor az összeköltözésünk körül, amikor a Danival mindenhová (min-den-ho-vá -tényleg) együtt mentünk, és akkor egyszer egyedül kellett mennem valahová, és szó szerint meztelennek éreztem magam, már-már féltem. De ez már régen volt, és nagyon régen nem éreztem ilyet.
Remélem, hogy valamelyik az első 3ból. Már csak az énképem rendben tartása miatt is. Mondjuk legyeeen a Budapest, mert ugye itt az ember már önvédelemből kerüli a szemkontaktust, vagy legyen a meló, azt is teljesen meg tudom érteni cihológiai értelemben.
Aggasztó.
