Szóval délelőtt baromi erős bőrfeszülős-fájós érzés volt az arcomon, egész konkrétan a homlokom jobb szemem feletti részén. Konstatáltam is, hogy tegnap este a nagy fáradtságban az egész napi napozás után biztosan nem kentem be elég vastagon testápolóval.
Fájdogált is egész nap, kentem rá testápolót, meg arckrémet is. Aztán a tükörben megláttam magam, és egy laza sikollyal nyugtáztam az új külsőmet. A szemöldököm felett két részletben haragospiros foltok vannak, amik nemcsak fájnak, de még be is vannak dagadva, vadul. Ráadásul azóta a folt tovahaladt, le az orrnyergem jobb oldalára, illetve a szemem másik oldalán is.
Dani szintén felfigyelt a jelenségre, és minden akaratom ellenére elcibált az ügyeletre, mert inkább röhögjenek ki, mint baj legyen, amiben azért lássuk be: van némi igaza.
Szinte percre pontosan 2 órát vártunk a dokira, mert házhoz ment, meg még a mentősöket is elkísérte valahová (és a mentőorvos hol volt ezidőtájt? kérdi bárki szerintem jogosan), na mindegy, szóval két óra várakozás után nem valami kedvesen megvizsgáltak, majd közölték, hogy valami arconcsípett, és csak ez lehet. Hacsak...hacsak nincs orbáncos beteg a környezetemben. Namármost, apukám több évtizede küzd a betegséggel (mondjuk mostanában nem aktívan). Kérdem én: mi az összefüggés? Hát, az, hogy ez akár lehetne orbánc. Majd azzal a jótanáccsal, hogy kenegessem, borogassam, és ha reggelre sem lesz jobb keressem fel a házidokimat (aki egy XIX. századból ittragadt belefáradt felcser).
Szóval most úgy nézek ki, mint aki arccal több ízben erősen nekiesett a Dani öklének.
Közben meg még aggódhatok azon is, hogy orbáncos lesz-e az arcom.
Lovely.
