Valahogy úgy érzem, hogy a boldogsághoz kimondottan nem tartozik hozzá, hogy már vasárnap délután/este üveggolyóvá zsugorodott gyomorral és pukkanásig teli könnyzacskóval nézzek az előttem tornyosuló "dolgos" hétköznapokra.
Ami jó lesz:
-a hét minden délutánján lesz egy csomó dolgom.
- pénteken csak félnapot dolgozok
- mert péntek délután lesz a Dubi diplomaosztója
- plusz péntek délután kezdetét veszi a IV. Bud Spencer Terence Hill Rajongói Tábor
- ahol részt veszek egy Guiness világrekord kisérletben
- és ami után vasárnap Dubi diplomaosztós bulijába megyünk
Tartsuk a pozitívumokat a szem előtt.
(nem akarok itt dolgozni nem akarok itt dolgozni nem akarok itt dolgozni nem akarok itt dolgozni nem akarok itt dolgozni nem akarok itt dolgozni nem akarok itt dolgozni nem akarok itt dolgozni nem akarok itt dolgozni nem akarok itt dolgozni nem akarok itt dolgozni nem akarok itt dolgozni)
