Mármint nem abban az értelemben.
Reggel 4re állítottam az órát, de engedélyeztem magamnak még 10 percet. Aztán összepakoltam mindent, de úgy nem is felületesen. (jó mondjuk a ruhákat nyilván nem pakoltam be, mert ad1, a fele mosásban van, ad2, bazzeg csüt reggel van, hogy néznének ki péntekre?
Elmosogattam, felmostam, összepakoltam, de még a Dani hülye íróasztalán is. Felsepertem, felmostam, és láss csodát: fél 6kor végeztem. Szóval 6ra beállítottam az órámat ébreszteni, és visszadőltem még fél órára. Persze a csengés előtt 5 perccel aludtam el, de azért jó volt az a félóra, meghaltam volna nélküle.
Amúgy tök jó, Dani egyre inkább besegít a házimunkába. Amit jól tesz, mert amint hozzámentem vége a jóvilágnak, lejár a Demó verzió, és a rabszolgámmá teszem. Ami nagyon jó, mert már éppen-éppen az összeroppanás határán voltam. És külön tök jó fej, hogy olyanokban segít, amit nagyon utál (nála a fő-fúj a teregetés), és már kétszer is önként vállalkozott rá. Olyan ez, mintha nyertem volna a lottón :)
Amúgy nem lenne semmi baj ezzel a hajnali ténykedéssel - mivel eredendően pacsirta típus vagyok, és tyúkokkal kelek-fekszek :D - ha nem 4-5 órákat aludnék rendszeresen.
Szóval igen: rosszul vagyok, a fáradtságtól.
