Eddig egyszer volt rémálmom az esküvővel, bár az még a konkrét lánykérés előtt volt. Akkor azt álmodtam, hogy a börgöndi kocsmában volt az esküvőnk, sörpadokon, csúnya, koszos piros-fehér kockás terítő volt az asztalokon és pfej. Akkor ott sírtam, mint a Drew Barrymoore a Fiúk az életemből c. filmben, hogy "nekem csak ilyen lagzi jut vváháháháhábruhaasíírás-vinnyogás".
Na ez a mai durvább volt.
Nyilván hatással volt rám az is, hogy összeírtam azt rémesen hosszú és kicsit megvalósíthatatlannak tűnő listát ami tartalmazza a teendőket az esküvőig.
Szóval azt álmodtam, hogy elérkezett A Nagy Nap, október 2. A részletek már elkoptak, de talán kezdjük azzal, hogy hó volt (!!!), és én fél 3kor még nem tudom hol voltam a Danival, de valahol a pláza környékén, és nem vettük észre, hogy elrepült az idő, de közben nem volt meg még egy csomó mindenem: pl nem volt meg a kék más-funkcióval-nem-rendelkező harisnyakötő-izé, és addig nem voltam hajlandó esküdni, aztán nem volt a ruha alá fehérneműm, nem voltam még fordásznál és sminkesnél, és aztán felhívtam a Petrát, mint tanumat, hogy hol van már, erre mondta, hogy ne haragudjak, de most nem tud beszélni, mert az ő szertartásuk van éppen. Akkor meg rohadt lelkifurdalásom lett, hogy nem vagyok ott az esküvőjén és hogy lehettünk ekkora hülyék, hogy egy napra szerveztük, és tiszta ideg voltam, persze aztán a polgári esküvőt lekéstük, de utánna eldöntöttük, hogy odamegyünk, hátha sikerülne még valahogy pikk-pakk megoldani minden felhajtás nélkül.. de nem értünk oda. Aztán végül a templomba már majdnem odaértünk, és valaki hozott nekem harisnyát is, valamelyik fiú unokatesóm, akinek lila kála volt a nyakkendőjére hímezve, és mivel éppen nem volt tanum, megkértem, hogy legyen ő.
Aztán felébredtem.
Tudom, hogy semmiség az egész, de annyira stresszes volt az egész álom!
komolyan mondom, hogy dupla energiabefektetéssel fogom kezelni ezt a dolgot, hogy legyen harisnyám meg fehérneműm az esküvő előtti fél órában.
