.jpg)
Ma van a szülinapom.
Végülis semmi okom sincsen panaszra, pont ott tartok és azokat értem el ennyi idős koromra, amiket fontosnak tartottam, és szerettem volna.
Már régen tudtam, hogy a 22es év szar lesz (leszámítva a lánykérést meg, hogy felvettek az egyetemre), nem igaz? van olyan, amit lehet tudni, hogy jó. Ilyen a 14, 16, 18, 20,21,23,24,25, ezek úgy ígérnek valamit, meg vannak olyanok amik nem (15,17,19,22,26), na hát ez a 23 jól kezdődik: új munka, új ruhatár :D új érdeklődés (olasz könyveket is kaptam :) ) és még miket tartogat! lánybúcsú, esküvő, lakásvásárlás :) Dani diplomázik :D
(amúgy a bizonyíték arra, hogy 22 nem jó, az az, hogy még búcsúzásképpen a ló is levetett magáról :D - istenem bár ne fájna ennyire mindenem...)
Csak egy dolog hiányzik: pár barát, aki eljött volna tegnap, hogy igyunk egy sört, és elbúcsúztassuk a 22-t. Az igazság az, hogy azt hittem meglepetésbulit kapok, mert egy csomó jel erre utalt:
Dani megkért, hogy írjam ki a nevünket a kaputelóra. Korábban jött haza a suliból, nagyon érdekelte, hogy mikor fogok hazaérni, akiket hívtam volna mókázni este nem vették fel/nemleges választ adtak. (annyira jófej voltam, hogy reggel még össze is pakoltam a lakásban, hogy Daninak ne legyen sok dolga ezzel).
De nem baj, a Dani nem ilyen meglepetésbulis figura, én meg az vagyok, szóval valahol tudtam, hogy nem lesz. De azért jó lett volna. Én sok meglepi bulit csináltam, és mindig is vágytam egyre. Talán majd jövőre.
Amúgy meg: ki jönne el? Ciki vagyok, de/és ez az érzés nem múlik.
Isten éltessen, engem.
