Tegnap főztem egy igen királyi háromfogásos menüt, aztán folytattam a fotózást Danival, aztán tartottunk anyával egy csajos délutánt, sétáltunk, vásároltunk, és rávettem olyan anyától teljesen mereven távolálló dolgokra, minthogy a lakóhelyünk közelében magunkból hülyét csinálva a hazafelé tartók forgatagában készítsünk idióta képeket (lásd lent) :-D Ez nem kis (hanem nagy) büszkeséggel tölt el.
Közben felhívtak fejvadászéktól, új keresés, új interjú, továbbíthatnak-e? Hát persze! (hozzáteszem napközben már írtam egy vaskos levelet a munkahelyi terror blognak, mint nagy magyar valóság), aztán este már hívott is a kereső cég, behívtak interjúra, a mai napom fele ezzel ment el. Persze megint nem volt alkalmas időpontban busz, úgyhogy az újpesti darázsfészekben próbáltam élvezni a napsütést, miközben végig attól féltem, hogy a homlokomra van írva, hogy vidista vagyok (erre később visszatérünk), az interjú szerintem jó volt (persze eddig mindig ezt hittem). Nos várom a visszajelzést.. Ez a meló, ugyan határozott lenne, de rohadt sok mindent tanulnék belőle, ez egy projekt feladat (új folyamat bevezetése egy 14000 fő-t foglalkoztató cégnél -ejha). Na mindegy, igazából bármit ajánlanának, jó lenne. Az interjúztató csaj -potencionális munkatárs egyébként jófej volt, de vagy 2,5 méter magas! Kicsit mókásan néztünk ki egymás mellett :D
Még a darázsfészekben a Peti felhívott, hogy megyünk-e meccsre, hát mondom, mostmár tényleg levernek a Megyeri úton :D De! Végül mentünk. Hazajöttem az interjú után, takarítottam, aztán mentünk is, 4:2re vertük a Haladást. 2009 novembere óta nem kaptunk gólt, hát ez most megdőlt :/ De a meccs jó volt, jó hangulatú, többé-kevésbé a bírói munkát sem érte kritika :D
És most itthon. Holnap tollasverseny, megint lealáztatjuk magunkat :D
Ezt Ramiéknak :) (ez nekem ilyen pozitív dal )
