(köszi, eddig kétszer szállt el, amit írtam, de tessen csak bekapni, akkor is leírom) Szóval.
Úgy érzem megint, mintha szabadesnék, és csak zuhannék, zuhannék, de a biztonsági kötél rántása, az ernyő kinyílása csak várat még magára. Azt hittem -már csak a nagy számok törvénye alapján, tényleg-, hogy mostmár tényleg valami jó dolognak kell történnie velem, mert ez nagyon nem pálya így. Mindig mondják, hogy az életben minden nem lehet tökéletes. Lássuk, Dani tökéletes, pipa, család tökéletes, pipa, barátaim annyira nincsenek, hogy kipipálhassam, munkám meg kurvára nem pipa. Akkor most annyira jó a Dani, hogy mondjak le a családomról is, hogy legyen átkozott melóm?
Még a hirdetések közül se találok most jót, interjúra se hívtak most, a kétségbeesés és az újabb "felesleges vagyok" roham lassan kúszik be a képbe, és ezzel vissza is kanyarodunk arra, hogy free fall közben kétségbeesek, mert csak nem ránt be az a hülye biztonsági gumi, vagy nem nyílik az ejtőernyő sem, meg semmi.
Mikor lesz már ennek vége????
