Újévkor, főleg a szilveszteri móka után, meg kellett volna fogadnom, hogy ezentúl a havi egy bulik alkalmával csak annyit iszok, hogy 1, emlékezzek a buliba indulásra, 2, meg úgy minden másra is.
Címszavakban: fejfájás, vodka-icetea, bodzapálesz, Ramival zugipia, amíg a fiúk cigiznek, rossz lift, lefutás a lépcsőn körbe, azzal nehezítve, hogy ne ess neki egy ajtónak sem (figyelni kell a szomszédokra), aztán éneklés, a fiúk mindig lemaradtak, aztán fogalmam sincs, talán Lejla az ajtóban, Imi?, sok ember hülye ruhában (hát végülis farsang), Dani keresése, aztán mindenki más keresése, kint üldögélés, tutiramegfázás, aztán sereg összerohanása, indulás haza, Dani hazakoordinálása, nem tudom hogy jöttünk fel a hetedikig, talán nembaj, ha nem emlékszem, aztán elájulás.
A fiúk reggel elmentek, rémesen érzem magam, nem tudom régen mi a frászt szerettem a másnaposságban, megfürödtem, hajat mostam (valóban remek ötlet volt betupírozni az egész hajamat...), de semmivel sem vagyok jobban.
komolyan mondom: sohatöbbetnemiszok. Már nem vicces. It ain't funny. De tényleg.
