Szokásos hajnal 4 órai ébredésemkor arra lettem figyelmes, hogy 1, nem igen kapok levegőt, 2, meghalok annyira fáj a torkom. Ugrottam a Bioparoxért, szippantottam belőle egyet, és amíg azon szenvedtem, hogy ne nyeljem le azt a borzalmas ízt, ami a számba maradt egyszer csak észrevettem, hogy gyakorlatilag azonnal elmúlt a fájdalom (szóval Rami, szerintem egy próbát megér). Utánna nem bírtam természetesen visszaaludni, és gondolatban áthúztam azt a tézisemet, miszerint csak azon napok után nem tudok aludni, ami eseménytelenül telt. Mivel tegnap egy csomó helyen voltam, ez 100%-ban megcáfolódott. További nem alvásom alatt olyan érzésem volt, mintha a tüdőmben futó erekben fájdalom folyna vér helyett, valami eszméletlenül szar érzés volt. Utánna persze csak reggel sikerült elaludnom, és amikor felébredtem a mellkasom még mindig fájt, csak jobban. Meg a hátam is. Fel se bírtam kelni. Teljesen biztos voltam benne, hogy tüdőgyulladásom van, esetleg H1N1, vagy TBC, Danit le is tiltottam azonnal a reggeli pusziról, már majdnem összecsomagolt (engem), hogy irány a dokihoz, de nem akartam még orvoshoz menni. Miután felkeltem éreztem, hogy a hátam is legalább olyan kellemes, mintha a fát hasogattak volna rajta.
Végülis kb 11 órára sikerült annyira összeszedni magam, hogy kimenjek a fürdőszobába, és hajszál híjján nyomtam egy sikolyt, annyira okádékul festettem. mindenesetre az acél nem fázik alapon elvonszoltam magam a boltig, majd vissza. Majd megírtam a cikket arra az újságírói állásra, ami annyira telenyomott adrenalinnal, hogy végülis egészen jól lettem.
Írtam még két fejezetet a regényemhez. Egészen meglehetősek szarok lettek, de csak ennyire futotta. Valamint hárítottam egy hívást, amire azt hittem, hogy meló, de Cetelem Bank, gondoltam miafasz, oda is jelentkeztem? Hát neeem, telesales, köszidenemérdekel.
Megvan a Dani pipája a farsangi jelmezhez :-)
