Ez a legidegesítőbb az egészből. Fájdalmam már gyakorlatilag nincsen, hacsak nem rugok bele a béna bal lábbal valami keménybe, amitől átremeg az egész, így a varratok is, és ez felettébb kellemetlen.
De az, hogy nem bírok gyorsabban mozogni mint egy 3 lábú teknősbéka, az rohadtul nem tartozik a kedvenc életérzéseim közé. Küzdök én, mosogatok, mosok, bóklászok, ajtót nyitok a hülye jehováknak, akikre azt hiszem a Petra, és morgok, hogy pont most nem hozott kulcsot, de azért néha nehéz, és rém fárasztó, hogy még a hajamat sem tudom egyedül megmosni. Nem aludhatok a Danival, mert félő, hogy rámfekszik/megrúg ilyesmi. :-(
Kezdek belefásulni, hogy ki se dugom az orrom, mondjuk ma itt volt a Petra, meghallgattunk millió Tankcsapda, Hétköznapi Csalódások, Alvin ésatöbbi számot, és rájöttünk, hogy ha egy város azonos ifi szórakozóhelyén találkoztunk volna, valószínűleg taknyos korunk óta lennénk barátnők, és átvészeltük volna egymás punk-rock-alter korszakait. De jobb később, mint soha :-)
Zita nem jött, mert munkaügyi ellenőrzés volt, viszont Edit küldte a titokzatos csomagot, ami egy olasz nyelvtanulós cd-t tartalmazott meg egy vicces levelet!
Nagyon jó volt.
De rém ingerhiányos, hogy az egy-egy betérő vendégen+telefonon kívül csak a Gilmore lányok és Nick Twips élete szolgál némi mozgalommal.
Besavanyodás.
