No, hosszú éjszaka és méghosszabb délelőtt után, végre elindultunk a kórházba, délre már a kórteremben voltam (hozzá kell tennem, hogy otthon hagytam a tajkártyámat, én aki még a budira is magával viszem az irattárcámat). Na mindegy, apa hazament, Dani a váróban volt, én meg vártam. Vártam és vártam. Várakozás közben a következő sms-eket küldtem a Daninak (ne vessetek meg, ingyen volt):
12:30- Itt szenved valaki a szemben szobában, ez borzasztó! és állítólag csak 2re ér ide az orvos. uncsi-félek-türelmetlen vagyok-utálok várni!
12:45- Az tré, ha elalszom?
13:00- Figyelj már! Mikor szoktak pénzt adni a dokinak? A néni mellettem már elrakta az otthonkájába most! Én azt gondoltam, majd a rendelésén adok...
13:20- Ááá! Idehozták az infúziósállványt! Ááá! Engem néz! De még nem kötik be. Csak bámul itt magasról! Áááá! Még mindig néz. Unalom becomes megszeppenés.
13:23- Levetették a gyűrűket!
13:27- Raktak be kanült!! (szárnyas tűt) és: ÁÚ!
alvás
14:13- A néni szuszog, mintha egy kutya olyan sipolós játékot rágna, amiből kiesett a síp, de olyan hangosan, hogy felébredtem rá. Megbolondulok. Sose műtenek meg?!
Dani a kórteremben = nem smseztünk
15:39- mondta a Doki a műtősnek a folyosón, hogy nagyon vigyázzanak rám, a doktornő miatt :-) (FYI: az üzemorvosdokink protezsált be ide, és a két doki spanok)
15:40- Nyugtató: pipa
15:43- Igen, megkaptam a nyugtatót, pisi és visznek is!
Na, ezek után, le kell vetkőznöm pucérra, jött a műtésfószer, bebugyolált egy lepedőbe, aztán jött a vészhelyzet(a sorozat) érzés: fekszem az ágyon, és tolnak, hát kurva kellemetlen, nem valami mókás. Aztán az előtérben fogolódtam kicsit, a műtős levágta mi van, elkezdték a portással hajtani a Danit, aki éppen kint cigizett, gyorsan berohant, adott egy "kéz- és lábtörést" puszit, aztán irány a műtő.
Az előkészítőben és a műtőben valami baj volt a légkondival, és egy laza 17°C volt, aminek következtében úgy fáztam, mint az állat, de aztán adtak rám még egy lepedőt, meg a lábamra mégegyet. aztán mértek vérnyomást, aztán beadták az érzéstelenítőt. Érdekes, mert úgy éreztem akkor -és erre tisztán emlékszem-, hogy szart sem ért a kábító bogyó, mert magamnál vagyok, de így utólag alig emlékszem, mintha csak álmodtam volna. Egy csomó mindent csináltak a hátammal, de végülis egy nagy szúrás volt, amiután, mint egy zacskó, hátam megtelt valamivel, ami először hideg volt, majd elfektettek és utánna meleg és zsibbadás volt a lábamban. Betoltak a műtőbe, de már tök nem emlékszem, monitorra tettek, eltakarták, amit nem kell látnom, aztán elkezdtek kenni jóddal. Megkérdeztem, hogy normális-e, hogy ezt érzem, és mondták, hogy igen, mert csak a fájdalmat nem kell éreznem, hát mondom, akkor hádzsime, mentek is a dolgok rendben, de elkezdett viszketni az orrom, és az eltakaró cuccal próbáltam megvakarni, majd éreztem egyszercsak, hogy kurvára fáj a lábam, ahol éppen matatnak rajta. Szóltam, hogy ezt érzem, azt mondták dehogy, elmondtam, hogy érzésem szerint éppen mit csinálnak, akkor jött az aneszteziológus, meg a nővér, fölémhajoltak a zöld sipkában meg arcmaszkban (nem vicces ám, tisztára, mint valami horrorfilmben), nézték a monitort, aztán mondott valami szakszavas izét az aneszt. a nővérnek, és onnantól: mint egy nagyon részeg éjszaka: csak foltokra emlékszem.
Ezek után a következő emlékem, hogy a műtős fickó mondja, hogy kapaszkodjak a nyakába, mert rak be az ágyamban, Dani ott volt, aztán erre már nem emlékszem, Danit elküldtem kajáért, ettem, jöttek anyáék, apával meg Petivel, nem éreztem a lábam,meg a popsim, ezen jókat derültünk, beszéltünk Petrával, a Mamával meg Zitával is, de ezekre sem emlékszem, aztán egyszercsak anyáék elmentek, majd nemsoká Dani is (mert mondták, hogy csak éjfél körül állhatok fel), aztán amikor elmentek, elaludtam.
9 körül ébredtem fel, fuckin' nagy fájdalomra, bár sok mindent még nem éreztem, de azt, hogy ez bezony kurvára fáj, azt igen. Fetrengtem kínban egy ideig, pont arra kóricált a nővér, elmondott pár dolgot (pl, hogy az első véralvadásgátlót éjfélkor kapjuk meg), kértem egy fájdalomcsillapítót, de szarnak a pofon. Nagy nehezen el tudtam aludni, de csak egy kicsit, fél 12kor felébredtem, és még mindig állati szarul voltam (sőt még szarabbul), de gondoltam ki kellene mennem a mosdóba, mert ahogy feküdtem, éreztem, hogy nyom a hólyagom (de vizelési ingerem nem volt, ahhoz még zsibbadt voltam). Nagy nehezen felültem, kis bátorsággyűjtés után felálltam, léptem kettőt, de annyira fáááájt, hogy visszafeküdtem. Még jobban éreztem a hólyagom, hát mondom én nem fogok szégyen szemre bepisilni, kiharcoltam magam a mosdóba, és megvolt a testen kívüli élmény: úgy pisiltem, hogy nem éreztem a folyamatot. Nagyon durva volt. Visszaszenvedtem magam, jött a nővér, véralvadásgátló: váúúúúúúúú ... Próbáltam utánna zenét hallgatni, bármit csinálni, de se álmosnak nem éreztem magam, plusz nagyon fájt a lábam. Nagy nehezen órák múlva elaludtam,majd kis idő múlva 4 óra körül megint felébredtem, aztán kis nyöszörgés közben elaludtam, legközelebb a nővér ébresztett fél 7kor. Itt teszem hozzá, a műtét után a kanült nem is éreztem :)
Reggel, pisi (annyit ittam, mint a fene, mert azt hallottam, hogy a gerinc érzéstelenítő után nagyon fáj a fej, ha nem iszik az ember sokat), aztán kötözés.
Ez nem volt vészes, utánna össze is készülődtem, és vártam, hogy apa jöjjön értem.
A szomszéd ágyon fekvő nénit is hazahoztuk, őt utánnam műtötték, és ő is fehérvári, és szegénynek nincs senkije, szóval megdumáltam apával, és elhoztuk.
Itthon a Dani kitett magáért, minden előkészített, hogy kényelmes legyen nekem. Apa itt volt fél12 ig, utánna egyedül voltam. Annyira unatkoztam, hogy félórán át azon ügyeskedtem, hogy egy majdnem üres ásványvizes üveget tudjak egyensúlyozni az orromon, a homlokomon, az államon és a halántékomon, de.. nem elég lapos a fejem... Na mindegy.
Ami jó: nagyon sokan szeretnek, mert égtek a telefonjaim, sokan kerestek, érdeklődtek irántam, itt voltak anyáék délután, megnéztük a meccset, anyával kártyáztunk, aztán megjött a Dani melóból.
Holnap jön Orsi, meg anyáék, csütörtökön délelőtt Petra, délután Zita meg Mariann.
Jelenleg eléggé fáj a lábam, de elviselhetően, a közérzetem jó, csak a sok eperszörptől sokat járok pisilni, ami problémás a mély kanapé miatt.
A meccsről: szerintem szép dolog a bronzért játszani egy ország fiainak, akiknek a nemzeti válogatottjuk egyéb foci vb-k közelébe sem fér már eszméletlenül rég óta.
Egyéb:a Barney homosexuális!!!!! vááá csatt az életnek! egy meleg játsza a világ legnagyobb dzsiggolóját!!! Amúgy a sorozatbeli Scotter, aka Lily középiskolai pasija. Szétesek.
Meg amúgy is szétesek azért. Köszi annak, aki gondolt rám.
