húúúúúúúúúúúúúú
Tegnap 17:47-kor indultam, ma értem haza, de ez volt a világ leghosszabb 27 órája.
Indulás Fehérvárról 17:47, cél Sárbogárd vasút. Útközben láttam félig a naplementét, nagyon régen láttam, klassz volt, de aztán Sárszentágota csorba kéményes tetői eltakarták a finálét. Érkezés Sárbogárdra. Vársz. Még mindig vársz. Vonatpótló busz. Annyira mindenféle volt a társaság, hogy azt hittem egy Stephan King könyvbe csöppentünk. Érintve: Cece, érkezés: Simontornya. Itt a vasútállomás olyan volt, mint egy rohadtul ideges kis hangyaboly. Az utasok dühöngtek (az elején nem értettem miért), a MÁV alkalmazottak igyekeztek intézni mindent. Aztán kiderült, hogy az IC-k minden rendszert kiszámítva jártak/nem jártak. Így bár azon aggódtam, hogy lekésem a csatlakozásomat, vártam rá 3/4 órát. A vonaton egy idősebb házaspárt leszámítva csak 20-26 év közötti fiatalok voltak, mindenfajta szubkultúrából, szimpatikusak és kevésbé azok. Egy nőci ült a helyemen, de szóltam, ő meg mondta, hogy ne haragudjak, de csak dohányzóba kapott helyet, de aztán talált egy helyet az én kocsimban. Innen az út eseménytelenül telt. Végállomás: Pécs, hát komolyan mondom, a vonatról leözönlő ifjú tömeg lenyűgöző volt. Elcsíptem egy buszt a mamához, és már ott is voltam.
Mamával jót dumáltunk, aztán lefeküdtem aludni. Reggel felébredtem még idő előtt, csendben fetrengtem, hiányzott a Dani. Aztán felkeltem, és mama felajánlotta, hogy elkisér a suliba, még bementünk a boltba. Egy öregnéni betolakodott a sorban a mögöttem álló elé, aki csak át akarta engedni, aztán meg megtaszigált a bevásárló kocsijával, bírom az ilyet :S
Suliba megérkeztem, először kicsit letört voltam, mert senki se ült mellém, de aztán mégis, mindegy, az etika nem az az etika volt, amire számítottam, hanem pl gazdasági etika, én meg nem az ilyet szeretem, hanem az elmélkedést, egyébként a szaktekintély úgy nézett ki mint a Váncsa, csak magasabb volt, tekintélyesebb pocakkal. A közepetájt a figyelmem kezdett elkalandozni, pl az ablak előtt a kiskutyájával játszó fiúcskára. A kutyus, egy németjuhászgyerek annyira cuki volt, olyan "gyerekkutyásan" rohangált (tudjátok nem behajlítva a mellső mancsait, hanem olyan lovascskásan :) ), de nem igazán hallgatott a srácra, ő meg szomorú volt, hogy nem mindig ment oda hozzá, nagyon megsajnáltam, de amikor a kutya jó formában volt, akkor nagyon aranyosan játszottak.
A suli végére már jóban lettem még 4 emberkével. Elmentem a buszpályaudvarra, megvárván, hogy mit hoz a jó sors.
Hát hozott áldást rendesen:
kinéztem, hogy 17:30kor van busz Bajára(miért pont Baja? Daninak ott volt jelenése céges rendezvényen), kb 1 óra az út úgy tudtam, na mondom, ez jó. Felhívtam az unokatesómat, találkozunk-e. azt mondta nemsokára mennek a koncertre. Jó, akkor addig csinálok valamit. Aztán telefonál, hogy csak később indulnak, menjek el hozzájuk. Jó. Na mondom, veszek jegyet, hogy ne kerüljön megint egy millióba. Na, ha már itt vagyok, megkérdezem mennyi a jegy meg az út Bajára. Hát, az út 2 óra. Jah, akkor elmegyek a 16:30-assal. Ekkor újból tárcsáztam az unokatesómat, lemondva mégis a randit. Bementem egy boltba császkáltam, vettem üdítőt, majd felkaptam a fejem, mert belefészkelte magát a gondolat, hogy volt valami jelzés a 16:30as busz előtt. Rongyolok vissza a busz pu-ra, látom, bazmeg, csak hétköznap megy, na mondom, a f@#°% az egész napba, hazamegyek. Ismét az információhoz: mikor megy Fehérvárra busz?? Óh, elment 4kor. amikor az áruházban bambuláztam. bugger off shitting arse head and hole. Jó, nem érdekel, és átszállással?? jah úgy van, most megy. Rongyolás a buszra, felszálltam, dombok, hányinger, egy és egy negyed óra múlva Szexárd. Az első, amit megpillantottam amikor leszálltam egy Bajára igyekvő busz volt. Hát, mondom, most mi legyen, de aztán belegondoltam, hogy milyen átkozottul fáradt vagyok, így a fehérvári buszra szálltam végül. 2 óra újabb zötykölődés. amikor azt mondtam várom a sulit meg az utazást rohadtul nem erre gondoltam. Majd szétestem már, ismét egy félig megtekintett naplemente, ismét a 63-as mentén, de Sárszentágota még messze volt. Nagyon hamar sötétedik. Nagyon-nagyon nehezen begördültünk Fehérvárra (egy-két gyorsabb bringás simán megelőzte volna a buszt), hazavonszoltam a seggem, és a következő konklúziókat vontam le:
-túl sok cuccot hordok magamnál felesleges, erről le kell szoknom
-sznob lettem, és ez zavaró másrészről nem is értem, hogy lettem az
-fogalmam sincs az időjárásról, mostmár muszáj odafigyelnem, és nem csak bambulnom a hírekben
-nagyképűség azt gondolni, hogy ennyi idő alatt kiolvasok 2 könyvet és egy magazint (mégha képes is lennék rá, illetve az időm megengedi, tudhattam volna, hogy zokni leszek már figyelni bármire)
-a túl sok szervezés/átszervezés csak a bajt hozza, ellenben, ha bízok az események random történésben, az sem vezet mindig jóra (persze, hazaértem, és ez jó tulajdonképpen)
-visszavonhatatlanul és megmásíthatatlanul Dani függő vagyok.
De az estének még nincsen vége!!!!!!!!!!!!! ugyanis Dani mondta, hogy ma őrségben van, és én képtelen vagyok elaludni még egy éjszaka nélküle, szóval úgy volt, hogy kimegyek az utsó busszal Börgöndre, de közben telefonált, hogy egy negyed/fél óra múlva itthon van, és hazajön és együtt megyünk a hajnali kettőig tartó szolgálatba..
ő.. ér összeesni???? :)
