Szóval, 13:28 van, és ma eddig összesen kb 1db riportot csináltam, azon kívül leveleztem Edittel, Gabival, Petrával, Orsival, 5 percenként megnéztem az egyetem honlapját, hátha van fent új infó a sulikezdésről, aggódok a Dani miatt (beteg L ) éhes vagyok, de nem akarok pénzt adni ezeknek a hülye büféseknek. Úh apropó kaja, tegnap csináltam hamburgert, de olyan isteneset ám, nem volt benne csalamádé, és nem sima zsömlében volt, ohohohoh de nem ám!!! Szezámmagos hamburger zsemle, egy nagy saláta levél, lilahagyma, egy kilóóóóó, sok paradicsomkarika, ubi, a szépre és szaftosra sütött hambihús, reszelt sajt, és ketchup, mustár majonéz.
Betoltam kettőt, de azt hittem a második visszajön majd, annyira laktató volt, nem úgy mint a strandokon meg büfékben kapható hamburgernek csúfolt szendvics.
Kiváncsi vagyok mennyire tünt fel a többieknek, hogy már nagyon régóta semmi dolgom nicnsen, csak ilyen adhoc jelleggel, illetve azok a rohadt riportok. A csaj, aki mögöttem ül, nekem háttal, tutira vágja, mivel gyakorlatilag, állandóan netezek, és már pofátlanul nem is zavartatom magam miatta (bár.. sztem a csaj veszélyes de látszik, hogy mennyire vagyok motivált- egy cseppet sem érdekel, az se, ha a főnökömnek elmondja). Mivel a BSP (BegyöpösödöttSavanyúPicsa –aki rendszeresen olvas, tudja kire gondolok) elkezdett bennem konkurenciát látni – fogalmam sincs, hogy miért állatira nem vagyok törtető-, most tök húz a Bosshoz, pedig mindig mondja, hogy mennyire utálja, szerintem csak ... nem is tudom, nem bízik bennem? Ki tudja?
Halálra unom magam. Adj munkát, ami változatos, és nem egy helyen ülök egész nap! És részmunkaidős, de annyit fizet, mint ez, és mellette tarthatom a kis csoportfoglalkozásaimat, és tanulhatom az olaszt, és nyomhatom az egyetemet is.
Tegnap nézelődtem egy csomó fehérvári portálon, és nyithatnék pl házinapközit, csak el kellene végeznem egy tanfolyamat, ami asszem 4 napos, 70 ropi, és 3-4 lurkóra vigyázhatnék. Csak ehhez kéne 70 ropi, meg egy családi ház. Meg pár gazdag anyuka, aki hajlandó lenne rámbízni a lurkóját meg a pénzét is, egyszerre.
De azon is gondolkodtam, hogy ha egyszer kirúgnak, még az Esélyek Házát is felkeresném, hogy nőknek, kismamáknak tartsak reintegrációs álláskereséi tanácsadást. De mostmár azt is csinálnám, mint egy volt csoporttársam: azoknak az anyukáknak a gyerekeire vigyáznék, akik reintegrációs álláskeresési tanácsadáson vesznek részt :D
Annyit gondolkodok, rajta, hogyha megszületne a döntés, hogy fejezzem be az itteni karrieremet, vajon a BSP képes lenne velem kiszámoltatni, hogy meddig tart a felmondási időm? Meg az étkezési utalványomat?
Most folytatnom kell a semmittevést. Bocsi ;-)
