Mindig nehéz egy idő után visszatérni egy közegbe, de most különösképpen.
Lehet, hogy túl sok elvárásom van a környezetem felé (bár szerintem csak annyit várok el, amennyit én is adok), és lehet, hogy túl érzékeny vagyok ilyen "köszönöm", "kérem", "hogy vagy?" dolgokra, de azért rohadtul jól esett volna, ha legalább azok megkérdezik, hogy milyen volt ez a hét nyaralás, akiktől én is megkérdeztem.
De tényleg biztosan velem van a baj, mert nem esik jól, ha levegőnek néznek.
És nem esik jól, ha nem köszönnek meg valamit.
És az sem esik jól, ha megkérnek valamire, amire készülök, aztán elfelejtenek szólni, hogy nincs szükség a munkámra.
Az meg főleg nem esik jól, ha olyasmire kérnek, amit önhibámon kívül nem tudok megtenni, és úgy állítják be, mintha hibás lennék.
Igen, biztosan túl érzékeny vagyok.
Lehet, hogy mégiscsak a home office dolgozás lenne jó nekem, mert a fikuszom meg a bambuszom nem bántanak meg.
És munka közben nézhetnék Gilmore Girls-t.
Minden olyan embernek, aki ok nélkül nem kedves velem, üzenem, hogy KAPD BE, ma is elégedetten fekhetsz majd le: sikerült valakinek elszúrnod a napját.
