Szóval reggel nagyon jó volt, mert nagyon régen indítottam útra a Danit munkába. Közben én is készülődtem, elmentem az első állásinterjúra (ami nem az előző munkahelyem, hanem egy másik).
Vicces volt, Assesment Center típusú interjún még sosem vettem részt. A konkurencia kezdetben egy régi gyorséttermi munkatársam volt,aki amúgy angoltanár szegény annyira izgult, és semmi tapasztalata nem volt, hogy majdhogynem tanácsokat adtam neki, mit, hogyan csináljon. 3 feladat volt: 1, le kellett vezetni egy interjún, aminek a célja az volt, kiderítsük a pályázó rendelkezik-e a felsorolt tulajdonságokkal. Úgy gondolom, hogy ez a része jól sikerült - még szép, annyi állásinterjú után, amin voltam, fejből tudom még a kérdések sorrendjét is, amit fel szoktak tenni minden interjún. A csajszi volt az első, mondta, hogy még angolul is elfelejtett úgy izgult.. úh.. egy angoltanár?.. úh.. A második feladat egy panaszkezelés volt, egy elégedetlen ügyfelet kellett hagyni, hogy ordítson egy sort. Szerintem itt rém béna voltam, mert a fószer nagyon jól adta a szerepet. Ingerült és agresszív volt, de én győzködtem, hogy mi mindent megteszünk (holott a szerepem szerint nem, csak hát ilyen nem mond az ember az ügyfélnek). Mindenesetre kellemetlen érzés volt, de lehet, hogy csak azért, mert a helyzet, amikor az emberrel süvöltenek nem mindig rózsás. A harmadik és egyben utolsó megmozdulás az volt, hogy kellett írni az első feladatban szereplő interjúalanyról egy egy oldalas jellemzés angolul és magyarul. Itt kicsit bénáztam, mert folyton azzal voltam elfoglalva, hogy csak olyat írjak le, amit szépen, választékosan le is tudok fordítani.
Aztán jött a második mai interjú, a volt munkahelyem új vezetőjével. Olyan volt, mint egy titokzatos randevú, mert ugye ez szupertitkosan megy, és nem lenne jó, ha valaki megneszelné idő előtt. Na mindegy, a végén a plázában ültünk le egy kávézóban. A fószer állati jópofa, végig szapulta a volt főnökömet, és a problémás kolleginát (itt szeretném megjegyezni, hogy ÉN MEGMONDTAM). Mondta, hogy ez mekkora igazságszolgáltatás és a jó és rossz harcának egyértelmű végeredménye, hogy a problémás kollegina helyére megyek vissza. Én nagyon próbáltam diplomatikus maradni, mert nem akartam rosszat mondani senkire - mégha igaz is. Szóval egyrészt megbeszéltük, hogy mi a helyzet mióta eljöttem a cégtől, másrészt, hogy mik a lehetőségek, harmadrészt pedig a megbeszélés átalakult egy interjúvá, végignéztük az önéletrajzomat. Szóval az állás az enyém. A csapda az egészben az, hogy 2 évre, határozott időre szól a szerződés, de szóbeli igéretet kaptam arra, hogy amint lehetőség nyílik rá, ez átalakul határozatlanná. Én emiatt kicsit bizonytalan vagyok, de az megnyugtat, hogy a próbaidőt lealkudtam 1 hónapra, illetve, ha ki akarnak rúgni, akkor ki kell fizetniük a fenmaradó időre járó átlagkeresetet. mindenesetre bizakodó vagyok, hogy minden rendben lesz, az élet majd szépen elrendezi ezeket a dolgokat. Másik két fenntartás: 1, a toborzás is az én munkám lesz, és ettől kicsit aggódom, de ha valóban akkora felvirágzása várható a cégnek, mint amit rebezsgetnek, akkor előbb utóbb kell egy főállású toborzó, és akkor majd őt veszik fel határozottra, én meg szépen átszambázok határozatlanra. Másik dolog: a gyerekkérdés. 1, nem szeretnék bizalomvesztést, 2, nem tudom, elfelejtettem, mire ideértem a mondattal.
1 szó mint száz: a régi melóm az enyém, kirúgják a problémás kolleginát, és én leszek helyette a cégnél - ahogy ennek lennie/maradnia kellett volna azon a hülye októberi napon. A kezdés még kicsit bizonytalan, de abban állapodtunk meg, hogy a próbaidőm utáni első nap a végső határidő.
Plusz poén az egészben, hogy délután már hívtak is a mai első interjúról második körre, mert szimpatikusan találtak (úgy mondta a csaj: nagyon szimpatikusnak találtak), és meg is beszéltük hétfőre. Ekkor még nem voltam biztos abban, hogy most a régi cégtől konkrét állásajánlatot kaptam-e vagy csak lehetőséget, de aztán ex-mentor kollegina felhívott, és már előre újjongott, hogy Julien király (ő) visszakapja Morisz-t (én). (megjegyzés: fel kell venni az esküvői vacsorásos meghívottak közé - biztos nem magától (tőlem?) jutott az új főnöknek eszébe, hogy vegyenek vissza).
Aztán apával eljöttünk hozzánk, sütöttünk kolbászt, majd egy komplett piknik cuccal felszerelkezve kimentünk Dubihoz a boltba, egyedül volt, kint a szabadban megterítettünk, és megkajáltunk. Aztán egész délután a boltban voltam, klassz volt nagyon.
