Amikor már azt gondoltam, hogy elindult valami, amiért érdemes az egész, és klassz és szép és jó és kedvem is van, akkor megtörténik az, ami egy laza szellő gyengédségével összedönti a kis kártyaváramat, és szívesen sírnék, tombolnék, kiabálnék. De felesleges is, meg nem is tehetem meg. Isteni érzés, mindenki erre vágyik.
(nem munkával kapcsolatos a történet, hanem más)
