Szóval már pedzegettem a témát korábban, hogy olyan dolgok történnek velem, hogy netovább. Na ez azóta csak cifrább lett.
Mióta felajánlották ezt az állást, ahol most vagyok, nem kerestem mást. Nem mondom, néztem párat, de nem kerestem. Aztán pár hete hébe-hóba elküldtem pár cégnek az önéletrajzomat itt a városban. De semmi.
De aztán...
Kezdődött az egész azzal, hogy egy kedves csoporttársam megosztott velünk egy állásajánlatot, egy olyan helyi cégnél, ahol már lurkó korom óta vágytam dolgozni. A meló ugyanaz, mint amit most csinálok, csak nem beosztottként, hanem specialistaként. Jelentkeztem, az első interjún túl vagyok, az AC időpontjára várok.
De ekkor már vérszemet kaptam, és jelentkeztem még két helyi pozícióra, az egyik helyről már hívtak is, pénteken AC. Ma már előadtam a hattyú halálát, hogy táppénzen lehessek holnap és ma (hát szorri bébi, de nincsen szabadságom egyszerűen). Holnap a Dani államvizsgázik, én majd itthon tördelem a kezem, közben pedig egy oltári nagytakarítást terveztem, ami a költözés közeledtével jó ötlet.
Már nagyon vártam az egészet, a munkához korábban nem fülött a fogam, de ez megváltozott idő közben, mert rájöttem, hogy mit nem szerettem benne. Ma belefutottam pár oktondi emberbe, akik szerint minden HRs hülye picsa, nyilván igazuk van, mert minden hr-s csak barbibaba lehet, aki ostoba, és a kiválasztással foglalkozik, arról, hogy a világválsáról és a munkanélküliségről is a hr tehet nem kívánok értekezni. Gondoltam rá, hogy írok pár sort arról, hogy a hr szakma mit takar, hogy legalább az idelátogatók ne legyenek ilyen szűk látókörű képmutató seggfejek, de akik ide járnak (mind a négyen :D -Rami, Audrey, Timi, Mary) alapból nem ilyenek. De nem fogok. Nem tartozom elszámolással, meg le is szarom.
Aztán amikor már éppen azt hittem, hogy nem lehet ennél klasszabb érzés finoman mocorogni a munkaerőpiacon.. *drámai csúcspont*... felhívott egy régi kedves ismerős.
Visszahívtak a régi munkahelyemre dolgozni :)
(mint már említettem szerintem korábban, isteni-költői-megérdemelt igazságszolgáltatás gyanánt kirúgták a főnökömet. Ez sokat változtatott a HR megítélésén és persze a működésén is. Az utált kolléganőt, aki a baj forrása -és az előző boss kedvence- volt szeretnék kitenni, a cél hétfő, utánna kezdhetek. ASAP. Pénteken találkozok az új főnökkel. Am I dreamin'? Ez egy tündérmese? Ha igen és igen a válasz, akkor nem szeretnék felébredni.)
Mi a megítélésetek, inkább elismerés vagy ciki, ha visszamegyek dolgozni?
