Amikor a múltkor megírtam azt a csacska bejegyzést arról, hogy hóóóó féééék ezzel a babadologgal, mert megrémít, nyilván nem voltam önmagam.
A héten végig a babadolgokkal voltam elfoglalva. Nem tudom, hogy miért, de mindenhol babák vettek körül.
Ma a Lejla kishugával voltam, aki 9 hónapos és egy dundi kis puttó, olyan karjai vannak, mint az aránytalanul megtömött kis szafaládék.
Na de ne szaladjunk ennyire előre. Szóval tudtam, hogy ma megyünk Rebekával találkozni, holnap meg Apa egy volt kolléganője jön pereputtyostól, a kisfiút kineveztem vőmnek, a még meg nem született Dóra kislányom férje lesz ez a Marcigyerek. (ő most fél éves)
A két lurkón felbuzdulva elhatároztam, hogy veszek nekik valami klassz kis motyót. Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen az, illetve megkérdeztem a rém idegesítően tudálékos pszichológus munkatársnőmet (jut eszembe: le kell beszélnem a Vikit arról, hogy pszichológiát tanuljon), hogy mi való az ilyen korú lurkóknak, és megerősített abban, amit én is gondoltam: egy olyan könyvecske, amin sok színes kép van, ilyen leporelló szerű, és gumiból/műanyagból van, lehet rágcsálni, meg fürdés közben is mókázni vele.
Hát ma elmentünk egy Brandon bababoltba, és 3/4 órán keresztül csak néztük és néztük a sok babamotyót (5 perc alatt kiválasztottuk az ajándékokat: Rebinek egy vizipajtásos könyvecskét, a Marcinak meg egy kisvonatos-traktorosat), nagyon komoly! A babafürdetővízhőmérőtől kezdve az icipici piros tornacipőkig minden volt! A Dani arcán is láttam felvillani a vágyat :)
.jpg)
Rebeka a kiskönyvvel
Nagyon édes kis manó, ez a Rebeka, úgy tud pózolni, mint egy vérbeli híresség, beszarás amúgy milyen okosak, és milyen tanulékonyak a lurkók! Tudom, naív vagyok, de majd megtanulok róluk mindent annak idején.
Rami nővére is terhes (bár őt nem ismerem, de ez látatlanban is örömhír!).
Ha a percekben megnyerem a lottóötöst, akkor Ramival létrehozzuk az előző bejegyzéseknél említett kézműves napközit, Lejla is beszállhatna, mert ő is nagyon kézügyes, ezenkívül tutira, hogy bababigyókat is fogunk árulni!! Szóval Rami meg Lejla kézműveskednek a lurkókkal, én meg felügyelem őket, a betévedő kismamák-papáknak meg úgy fogok örülni, mint az állat, és rádumálom őket egy csomó kis holmira, ami nem csak cuki, de kell is! Garantálom akkor is megveszik őket, ha még csak tervezik a babát! (én is hajlandó lettem volna a Brandonban hagyni egy nagyobb összeget, ha nem rémesen savanyú biccsek lettek volna az eladók.. hogy lehet ilyet??).
Oh, csodás gyermekek! De várom már!
