Az antiszociális énem szól:
Az ember, aki kitalálta a hordozható zenelejátszókat, amik a füledbe koncetrálják a zenét, állati antiszociálisak voltak. És én hálás vagyok érte. Ezek az emberek sokat utaztak, és rengeteg lúúúzer felszedés-beszélgetést hallgattak (kellett hallgatniuk véletlenül) végig egymást alig ismerő emberek között. Én megértem őket.
Mindig megfogadom, hogy SOHA többet nem indulok zene és olvasnivaló nélkül. Nem akarom mások beszélgetését hallgatni, már csak azért sem, mert nem tartozik rám! ÉS olvasni fogok és nem bámulok ki az ablakon, hogy olyan bácsikat lássak, akiknek az arcukból kiáll egy 2 centi széles és 10 centi hosszú VALAMI, ami rohadt undorító! ÉS nem bámulok ki az ablakon, hogy azt a 28 nappal később c. filmbe való jelenetet lássam, amikor egy varjú belez ki egy döglött galambot!! vááááááááááááááááá
A kreatív álmodozó énem szól:
Kitaláltam, hogy könyvkiadót kellen csinálni, de aztán a sok terv és utánnajárás után rájöttem, hogy ez még a "nyitok egy saját könyvesboltot" ötletet is alulszárnyalja lehetőségileg. De milyen jó lenne! Kitaláltam pár nevet, aminek a fele szar, a fele meg foglalt, és meglepő ám, hogy mennyi kiadó van! beszarsz! Na meg hosszútávon, de komolyan, én is minden 3. könyvet word doksiban olvasok, mi lesz később? Hát nem hiszem, hogy sokáig jövedelmező lehet egy kiadó sajnos :( Pedig már ki is találtam 2 könyvet, amit kiadnék (nem beszélve arról, hogy így legalább lenne 1 olyan kiadó, ami biztosan kiadná az én szar és még meg nem írt könyveimet is :D)
