Ha egy icipicit is vicces lennék, és nem ilyen rémesen keserű, akkor egy igen sikeres komédiát, bohózatot, utinaplót írhatnék a buszozásos kalandjaimról. De így nem.
Ma reggel sikerült ülőhelyet szereznem, de nem tartott sokáig az öröm, mert bár az esőt régen magunkmögött hagytuk a lámpa és légkondi rendszeren keresztül először csak csendesen szivárgott a víz a fejemre, vállamra, könyvemre, mellettemülőre, majd szó szerint folydogált.
Meguntam és inkább a fél úttól mégis álltam.
ááááh