Tegnap teljesen váratlanul rohanásban voltam (rongyoltam vizsgázni, és mivel immár vannak feladataim, nem sikerült időben elindulnom a munkahelyemről), közben lemerült a telefonom, az órám meg vagy két hete megállt a Dani által a lakásba csempészett szupermágnesnek köszönhetően, ami valami alkatrész valamilye, de az asztalon odagurult az órám mellé, és lecsapolta az életerjét. Szóval ott álltam úgy, hogy évek óta először nem tudtam mennyi az idő.
EGy pillanatig kétségbeesetten álltam, hogy most honnan fogom tudni, hogy mennyire kell rohanom, aztán rájöttem, hogy nyilván én vagyok az egyetlen ember a villamoson, aki ilyen problémával küzd.
És akkor az is eszembejutott, hogy régen milyen szép "hagyománya" volt annak, hogy megkérdeztük egymást, hogy mennyi az idő.. Hány ismeretség kezdődhetett ezzel a mondattal? Manapság már senki sincsen rászorulva, hogy megkérdezzen valakit az utcán, hogy mennyi az idő, főleg, mert sok-sok városban a központi helyeken digitális órák mutatják az időt és a hőmérsékletet.
A templomórákat sem figyeli senki, a harangozást meg aztán végképp nem. Szomorú, hogy szemtanui vagyunk egy szokás kihalásának.
Mondjatok még ilyet, komolyan! Egy szokás, ami a kor előrehaladtával kiiktatódik a mindennapokból (de a jelenben, nem régi dolgokra gondolok)
