Megvolt az első jegyesoktatásunk.
Természetesen az első húsz percben annyira röhögtem, hogy majdnem megfulladtam, még jó, h vagy 10 pár volt jelen rajtunk kívül, bár asszem egyikük se röhögött annyira mint én/mi.
De be kell látni, hogy van valami végtelenül nevetséges abban, amikor egy lelkész arról beszél, hogy a "két test egy lesz" mondatot pontosan úgy kell érteni, és házaspároknak mindent, de mindent ki kell próbálniuk együtt szekszuálisan. O.o
Viszont, amikor arról beszélt, hogy érdemes mérlegelni, hogy a jövendőbelink a barátunk-e, merthogy annak kell lennie, az tetszett (nem véletlenül tartom én szerelmes számnak az I'll be there for you-t a jóbarátok ellenére).
Az egyik olyan volt, mint egy tipikus lelkész, akit elképzelsz, kicsit duci, de jókedélyű, meg minden, a másik meg olyan mint amilyen az ámerikai filmekben a közösség lelke lelkész, mint a hetedik menyországos fószer. Nagyon vicces.
Templomba kell járnom az esküvőig, hogy amikor majd azt mondják akkor és ott, hogy "fogadalom" ne az jusson eszembe, amikor a diszkópatkányokba a will farrell azt mondja, hogy Kedves Emily, régen mindig néztelek apám boltjának ablakából, és hagytad, hogy szekszeljek vele. Vagy amikor azt mondja, hogy "mondd utánnam" "utánnam"... sok szerencsét nekem.
