És milyen igaz.
Ma azon ritka reggelek egyike volt, amikor volt ülőhelyem a buszon (de nem azért mert annyira uri úr lett volna valaki, hogy átadja, hanem leszállt egy fószer a megállóban). Én örömmel leültem, majd láttam, hogy a következő megállóban felszállt egy öreg bácsika, konstatálta, hogy nincsen hely, és volt olyan laza, hogy leüljön a lépcsőre. Kicsit nézelődtem, hogy kiben lesz annyi jóindulat, hogy átadja a helyét, nyilván senkiben, szóval felálltam, hogy én, lány létemre átadjam a helyem, de mire célt értem volna egy srác megkocogtatta a vállamat, hogy maradjak, majd ő átadja a helyét.
Tehát a mai nap suta tanulságai:
1, jó tett helyébe jót várj.
2, Az emberekben tulajdonképpen benne van a hajlandóság a jóságra, csak kicsit ösztökélni kell őket.
