A Boss házon kívül van (mindkettő tulajdonképpen), nem hagyott sok dolgot, szóval fél 11ig csak neteztem meg dogát írtam.
Aztán nekiláttam egy feladatnak: időben mérnem kell, hogy a HR-esek munkafolyamatainak lépései mennyi időt vesznek igénybe. És odaültem az egyikük mellé, és azt csinálja, amit csináltam. Adminisztrálgat, munkajogi kérdéseket fejteget, és rájöttem, hogy az érzés ami két hete már markában tart amikor a munkámra gondolok nem más, mint az irigység. Mert bár klassz ez a munka is, és nagyon sok kihívás és lehetőség és előrelépés ésatöbbi van benne, én igazán elégedett voltam a feladataimmal, és mégicsak a munkajog és az ahhoz kapcsolódó adminisztráció a nekem való terület. És szeretem a munkám, de remélem a következő ennek a kamatoztatásával egy jó kis munkaügyi történtet lesz. Mondjuk egy generál vagy ilyesmi. De ugye okos ember a mában él, nem a múltban vagy a jövőben, úgyhogy a mostra koncentrálok, dolgozok(vagymi), utánna hazamegyek és rádumálom a Danit, hogy menjünk el tollasra de útközben megint menjünk el fagyizni mint tegnap, és én dupla adag tutti-fruttit fogok kérni, amin el tudnék élni életem végéig.
