Komolyan. Klassz a feladat(mondjuk a táblicskuzást most nem szeretem, mert eléggé kiestem a gyakorlatból), klasszak a munkatársak. Szeretek megbeszéléséken lenni, jegyzetelni, meeting mins-t küldeni, meghallgatják a laikus ötleteimet, hozzászólásaimat, válaszolnak a kérdéseimre (amik nyilván vannak, mert 5 napja vagyok itt), és értékelik a próbálkozásaimat. Megdicsérnek, amiért 1 hét alatt sikerült beilleszkednem, és talpraesetten kezelem a dolgokat. Ennyi megbecsülést az előző munkahelyemen összesen nem kaptam. Esküszöm. Workshopokat szervezek, kipróbálom a projektorokat, kaját rendelek, írószert rendelek, folyamatábrákat készítek, konferenciahívásokat bonyolítok, folyamatleírok, besegítek a prezentációba. Ezt nekem teremtették. Csak kéne egy asszisztens nekem is, aki megcsinálja az xls-eket :D
Valamelyik reggel a metróról leszállt egy apuka meg a 3-4 éves kisfia. Megálltak a metróvezető mellett, és a kisfiú elkezdett kiabálni, hogy dúúdálj! dúúdálj! dúúdálj! És a metrósofőr dudált neki. És a kisfiú annyira boldog volt!! És ez annyira jó, hogy vannak ilyen emberek, nem csak az olyan bunkók, mint egy fehérvári sofőr, aki egy szaladó idős öreg bácsika előtt csukta be az ajtót és nem nyitotta ki neki, ott, ahol a buszok minimum félóránként járnak... Szóval az év jószívű, kis, de hatékony hatalommal bíró emberének járó díjat a kisgyereket egy életre boldoggátevő metrósofőrbácsi kapja. (pedig egy kis, de hatékony hatalommal bíró ember mennyire el tudja bafni az ember napját, ugye? mint az a tahó buszsofőr, aki a bácsinak nem nyitotta ki az ajtót. utálom az ilyen embereket).
Ő.. imádom a munkám :-)
