Emlékeztek a Jó Reggelt, Vietnám!-ból arra a részre, amikor Adrian azt a viccet süti el, hogy: Erzsébet királynő ledobta magáról a lovat?
Mit ne mondjak, tegnap óta ez jár az eszemben :D
Voltam Dórinál, és szeretjük az együtt töltött időt mókásan eltölteni, a múltkor jégkorizni votlunk, tegnap a lovaglás volt a cél. Mit ne mondjak, nekem votlak félelmeim, már a lóra való felüléssel kezdve, szinte láttam magam, ahogy gipszelve jövök haza. De szerencsére nem így történt.
Megismertem Donnát, a kedves, és nem mellesleg gyönyörű, bár kicsit makrancos hölgyet, akire fel is szálltam (kb, mint amikor a dagi kisgyerekek próbálnak kimászni a medencéből, de nem tudnak, ezért "kigurulnak", megvan a kép? Na így másztam fel a lóra :D), majd szépen száron vezetve sétáltunk egy kicsit. Azután hosszú száron sétáltunk szépen lassan, körbe-körbe. Mint jó eragon olvasó és rajongó, gondoltam megpróbálom az elmémmel megszólítani a lovacskát, de nem igazán ment, így az lett a vége, hogy jól megbokrosodott, aztán hirtelen átcsapott vágtába, én meg, mint jó rodeós 8 mps-ig bírtam, de végül győzött a gyenge combizom és a centrifugális erő, és pompás ívben kirepültem a nyeregből egyenesen a seggemre, de úgy, hogy valami úton-módon még az egyik cipőm is leesett :DDDDD
Nyilván eszembe se jutott, hogy visszaszálljak, de aztán a lovas gyerek, meg Dóri meggyőztek, hogy mégis csak jó lesz, ha visszaszállok, és igazuk is lett. Ismét felkapaszkodtam Donnára, majd folytattuk száron vezetve a sétát, majd legnagyobb rémületemre leszedték róla a szárat, így én fogtam a kantárt, és én vezettem (nagyonbevoltamszarva), de aztán végülis nagyon jó lett. Szegény lovász fiú, meg Dóri teljesen el voltak hülve, mert Donna ilyet még sohasem csinált. Hiába mondtam, hogy biztos az én hibám, mert valahogy rosszul érhettem hozzá, vagy ilyesmi (amúgy fogalmam sincs, de tényleg biztos én voltam, csak nyilván nem voltam rá tudatos), nagyon lelkifurdalásuk volt. És a visszaszállással is igazuk volt, ha nem ülök fel megint, biztos, hogy sohatöbbé nem lovagolok.
A legrosszabb az egészben viszont nem a nyakamtól a bokámig tartó izomláz, aminek következtében felülni se nagyon tudok segítség nélkül, meg nem is a két irdatlan véraláfutás a bal farpofámon, hanem a tudat, hogy a ló nem kedvelt (merthogy nem elég, hogy vágtázott, még dobott is egyet rajtam, hogy biztos, ami biztos leessek). Úgyhogy most eszeveszett erőfeszítéseket fogok tenni, hogy kiderítsem: velem van-e baj, vagy a tegnapi pacival volt? Lehet, hogy nem vagyok egy lóra termett harcos amazon, de azt nem engedhetem, hogy egy állatfajjal ne legyek jóban. (Amúgy, hogy a frászba tudtak ezek régen vágtázva hátrafelé nyilakat lövöldözni???? beszarush.)
Szóval megvolt a régen várt lovaglás. :D És jól sikerült ahhoz képest amire számítottam (gipsz). Mindenesetre remélem holnapra enyhül a fájdalmam, és nem kell sokat gyalogolnom... :D
