Elkezdtem felkészülni arra az esetre, ha lenne dress code az ú munkahelyemen, a szülinapomra bespájzoltam egy csomó klassz ruhát/cipőt. Emellett a Danitól kapom a legkirályabb ajándékot (a Dórival a lovaglás is király lesz, de ez!!): Végre kapok egy piros converse dorkót, sikerül mintegy a bolti ár harmadáért beszerezni a kívánt darabot, de sajnos két hét a szállítási ideje. De szegény ember ne válogasson, nem igaz?
Ezenkívül olyan mélyen belevetettem magam az olvasásba, hogy jajj! Percy Jackson 1: kivégezve, most éppen az Eragont olvasom. Anya megvette nekem a Napsütötte Toskána c. könyvet,
apától érkezik majd a Percy Jackson 2, valamint Petra tesójától kölcsönkaptam az ui. szeretleket, ami számomra meglepő módon szintén egy laza 600 oldal. Há, stopp egy pillanatra (még az eragon 2. része is vár).
A választásokhoz csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy számomra az az érdekes, hogy ha már valaki megkapta a bizalmat arra, hogy az EU-ban képviselje az országot, az ne jöjjön vissza még nagyobb hatalomért...
Tegnap 4 órán keresztül olaszt tanultam egy klafa számítógépes progin keresztül amit Edittől kaptam annó, amúgy rohadt hasznos, azzal is álmodtam egész éjjel. Ma mindenkit azzal fárasztottam, hogy olaszul elmondtam neki, hogy "A ló fut", illetve amíg Petrával a múzeum körútnál sétáltunk, az eseményeket én olaszul, ő franciául kommentálta (én pl. Lei corre.)
Hétfőn esküvős napom lesz, megyek intézni dekort, meghívót, lefutom a harmadik kört az anyakönyvi hivatalban, aztán délután Anyával meg Lejlával elmegyünk a menyaruhaszalonba, választunk a ruhámhoz kiegészítőket, próbálok egy menyecskét, meg viccből a Lejla is próbál menyaruhákat :D (hogy miért csináljuk ezt, amikor még majdnem fél év van hátra az esküvőig? Mert a következő 170 napból kb 125-öt úgy fogok eltölteni, hogy napi 13 órát nem leszek itthon.)
Kedden megyek kertészkedni, mert nemsokára elültetjük a dísztököket, szóval felkapálom a Daniék kertjének azon részét, amit a Dani mamája jóvá hagy :-)
És a zombieland nagyon király.
Plusz: Ma voltunk Petra esküvőjére a koszorúslányruhákhoz levetetni a méretet. A varrónő 4 éves kisfia kissé elhanyagolva érezte magát, ezért azt mondogatta: KUKIKUTYA . Anyuci próbálkozott, hogy Látod, a lányok nem nevetnek, ez nem vicces (hozzáteszem, én egy újság mögé bújtam, mert igazából szét röhögtem rajta magam - igen, lehet, hgy infantilis vagyok, de látok benne valami végtelenül vicceset, ha valaki - bárki - azt mondogatja, hogy kukikutya :D)
