Amikor hazajöttem, és végre nyugodtan a tudat teljes megélésében örülhettem, hogy végre valami jó is történik velem munkafronton, pont ezt hallgattam, és felkaptam a távkapcsolót, és a tv napsütéstől visszatükröződő képernyőjébe ordítottam, és táncoltam, ugráltam, ezentúl ez lesz a vidám számom, mégha a szövege nem is olyan izé.. shiny happy people..
Amúgy nem kezeli mindenki úgy ezt a dolgot, ahogy vártam volna, mert szerintem fél év után ez nem természetes, hogy kaptam munkát, és én igenis kicsit jobban megveregettem volna a vállamat, hogy végre sikerült, és igen tudom, hogy sokkal jobb lett volna Fehérváron munkát találni, de mégis mi a frászt tehetnék? Addig válogassak, amíg elfogy a pénzünk, visszaköltözhetek a szüleimhez? vagy miiii?? megfogadtam, hogy az első jó állást el fogom fogadni, és ez igenis jó. És igazán velem lehetne örülni egy kicsit.
Ezzel be is fejeztem és teszek is mindenkire, és örülök így magamban, és megfogadom, hogy nem követek el olyan hibákat, mint az előző munkahelyemen (már amikre tudatos vagyok, és nem azzal van összefüggésben, hogy a főnökömnek nem tetszik a hajam vagy a testalkatom).
És búcsút intek a Harmadik műszaknak, meg a Szomszédoknak (nagyon fog hiányozni Taki bácsi :'( ), Gordon Ramseynek és a 1,5 millió lépés Magyarországon-nak, a délelőtti bevásárlásoknak (azt úgyis utálam), meg a házimukának is (Há), -mondjuk ezen felbuzdulva, amint hazaértem mostam, mosogattam, főztem és pakoltam is ma :D
minden munkakeresőnek ajánlom, hogy töltsék fel az önéletrajzukat az állásportálokra!
