A mai nap jól indult, Daniék kutyusa Kormi (előző bejegyzés) megpattant két szuka után, és egész éjszaka nem jött haza, szóval család felderítő egységet küldött, egy elit alakulat személyében (jómagam), hogy szabad óráimban keressem meg (jó, igazából önként vállaltam). De sietségem feleslegesnek bizonyult, mert csődörünk már a kertben várta, hogy valaki megkösse, mire odaértem. Az ellátását követően 45 perc intentíz simogatással jutalmaztam, hogy jófiú volt és hazatért.
Utánna Daninál voltam a cégnél, meg autószervízbe (a jövőheti esküvőn mi leszünk a menyasszonyi kocsi, mégse lehet törött seggel megjelenni..), aztán hazajöttem. A nap besütött szépen az ablakon, ezért odatoltam a két fotelt, és elaludtam, mit ne mondjak rohadt kényelmetlen volt, de az a fél óra alvás úgy kellett mint egy falat kenyér. Aztán készülődés, este régirégirégi jóbarátokkal volt randim, Inez ugyanis diszidál Londonba. Búcsúmarximospizzavacsora, Inez, Orsi (aki egy gyilkos, én csak felcsöngettem, hogy, "Csókolom, Orsi lejöhet játszani", az meg felhívott magához, szintén 7. emelet és rossz volt a lift!!!!), Viki, Zsani, Bolton+barátnője, trécselés, viszlát, jószerencsét. Klassz kis nosztalgia este volt, nem tudom mikor lesz ilyen mégegyszer. De jó lenne, ha lenne. Aztán villámgyorsan felugrottam anyáékhoz, másik kutyát jutalmaztam intenzív simogatásban :-), aztán tollasoztunk, aztán hülyéskedtünk, aztán most az első igazi Jokeres - Michael Keaton-os Batmant nézzük a TCM-en.
Részemről lefürdök, a family guy közepén meg elalszom. Nem bánnám, ha nem fájna ilyen rohadtul a torkom. Meg azt se bánnám, hogy visszajeleznének azokról a helyekről, ahonnan az interjú után megigérték, hogy mostanra szólnak.
És még egy amaryllist (tesómtól kaptam nőnapra, és én még sose láttam fehéret, nagyon szép) a végére, ma ilyen fotós kedvem volt.
.jpg)
