A mai napom viszi a legbalfaszabb interjúra indulás címet az álláskeresési memomárjaim között.
Dani elvitte a kulcsom, de gondosan bezárta az ajtót, mire riasztottam és hazaért lekéstem a buszomat, az összes vonatot, ami 2 órán belül Pestre megy, így mit volt mit tenni, elvitt kocsival. Innentől mondjuk nagyon baba volt az egész, mitfarerkedtem, elnavigálódtunk a célhoz, bementem, írtam egy tesztet (végre szakmaiiii -erre este eszembe jutott, hogy kihagytam valamit egy felsorolásból), aztán összeszedtem a Danit, elmentünk a Daniék egyik beszállítójához, aztán haza, én boltba, Dani dolgozni, aztán jött Ibolya meg Timi, de sajnos csak kicsit, uramisten, már csak 1,5 hét az esküvőjükig!!! Nekem meg ahhoz, hogy kitaláljam mi legyen a nevem. Na mindegy, ma megcsináltam a világ legjobb bolognai spagettijét, elmentem tornázni, amit a szervezetem nem nagyon akart befogadni, és most itt vagyok.
Hulla fáradt vagyok. Úgy érzem, hogy egy rajzfilmfigura életét élem. nekem túl nehéz ez a hjumenrész.
(ciki vagy sem, nekem rohadtul bejön az új junkies album)
