mivel úgy gondolom, hogy az utóbbi időben szert tettem elég tapasztalatra állásinterjúk terén, írok egy gyors összefoglalót az átéltekről.
Kedjük az alapokkal, írtam egy önéletrajzot, amit persze minden megpályázott pozíció profiljára alakítok (kiemelem azt, ami fontos a pozíciónál, illetve pl a feladatokat más-más sorrendbe rakom, szintén az elvárt feladatok, készségek szerint). Ezután jöhet a pályázgatás. Elküldöm több tíz (neadj isten, 4 hónap után már a százat is túlléptem) helyre, ahonnan én az elején kb egyetlen egy visszajelzést sem kaptam. Aztán szépen sorban elkezdtek csorogni a hívások. Pont amikor már rohadtul kétségbeestem, hogy örökké munkanélküli leszek, akkor kezdtek el keresni. Kerestek személyesen, fejvadászok, asszisztensek, mindenki. Jöttek az állásinterjú időpontegyeztetések.
Aztán az állásinterjúk. Magyarul, angolul (egyszer még németül is, vicces volt, a fickó németül kérdezett, én meg angolul válaszoltam, merthogy csak egy cifra káromkodást tudok németül, meg azt, hogy nincs kész a házim).
A kérdések a szokásosak, meséljek magamról, a tanulmányaimról, miből írtam a szakdogámat, miért ezt a szakmát választottam, mit is jelent ez a szakma, miért akartam masterra járni, milyen tantárgyakat hallgattam/hallgatok. Aztán, mi ez a cég, ahol dolgoztam, miket csináltam, hányan voltak az osztályon, milyen feladatok tartoztak hozzám (igen ez már volt, a kérdés számtalan formában fordul elő a beszélgetésben elrejtve -szerintem mindegy tesztelve az álláskeresőt, hogy nem hazudik-e), aztán mi volt az oka, annak, hogy megváltak tőlem. Ezután jönnek a "mik a terveid a jövőt illetően?" tíípusú kérdések, amire szerintem nincsen jó válasz, mert ha azt mondod, hogy szeretnél előre menni, akkor törtető vagy, fúj, ha meg jó vagy abban amit csinálsz, nem vagy olyan szempontból ambíciózus, hogy 2 év munkaviszony után megváltoztatod a világot, a céget, blablabla, akkor meg uncsi és konfomista vagy, és nincs benned becsvágy. Mindenesetre én azt szoktam válaszolni, és valóban úgy is gondolom, hogy még egy jó pár évig szívesen dolgozom ebben a pozícióban, hogy valóban, mély és széles ismeretem legyen mindenről, (mert szerintem rém kellemetlen, ha egy alacsonyabb pozícióban lévő beosztott leiskoláz). A kedvencem a mit szerettél csinálni, melyik feladat volt a kedvenced? Mi az, a szakmai siker, amit elértél, és kiemelnéd? Mondj egy nehéz helyzetet, amit meg kellett oldanod? kérdések.
Ezekután (persze, ezeket két nyelven kell, vagy egymás után kétszer ugyanazt elmondod, csak más nyelven vagy csak egy rész angolul, a másik magyarul, vagy fordítva) jön a bérigény, ezt elmondom, majd hozzáteszem, hogy béralku tárgya természetesen, aztán, hogy mikor tudok kezdeni.
Ez egy alap, elsőkörös interjú.
A másodikkörös interjúk is nagyjából így néznek ki, csak vagy másnak mondod, vagy meg van spékelve valamivel.
A különbségek: voltam olyan interjún, ahol számtanpéldákat kellett megoldani. Teljesen nem szakmába vágó módon (szerintem), volt olyan, ahol ezeket excellben kellett csinálni (ez korrekt szerintem), aztán voltak figyelemtesztek, ez szerintem korrekt lehet(főleg pénzügyi pozícióknál), bár még mindig ott tartok, hogy kézenállást is pontozhatnák... Volt olyan hely, ahol kb 70 tulajdonság közül ki kellett választanom, hogy miket vártak el tőlem a munkahelyemen, azután ugyanebből a 70ből azokat, amik rám jellemzőek. És végül: egyetlen normális interjún voltam, ahol valóban a szakmai tudásomra voltak kiváncsi, itt 2 A/4es oldalnyi munkaügyi-munkajogi kérdést tettek fel, de mint egy vetélkedőben.
Csütörtökön ismét állásinterjúra megyek. Itt már konkrét elvárások voltak. Tudjak meg mindent a cégről, angolul a munkajog, és "elegáns visszafogott" megjelenés.
A nagy számok törvényei szerint egyszerűen mostmár muszáj valamelyik pályázatommal befutnam, az iskoláját!
