Hát, a tegnap estét az ellenségemnek se....
Tegnap este 11kor elkezdett égni a gyomrom. Utánna egy kis hidegrázás, még csak hőemelkedés. Aztán hányinger, hányás. Aztán pillanatok alatt láz. még hányás. még hidegrázás, hányás, hidegrázás.
El akartunk menni az ügyeletre, de mivel folyamatosan hánytam, nem tudtunk elindulni. Hívtuk az ügyeletet, pikk-pakk kijött a doki. Első körben lebaszott, hogy miért nincs itthon dedalon. Mondtam, hogy azért, mert 6 éves korom óta nem hánytam józanon. És semmi jele nem volt tegnap, hogy ez éjszaka megváltozik. Aztán ittam egy kicsit (mivel megállás nélkül hánytam, féltem, hogy kiszáradok), akkor azért is leszúrt, mert nem szabad inni, csak egy kortyot!!! (mondjuk tény, hogy a végén már a víz se maradt meg bennem 5 percig sem - de még ez is jobb, mint epét hánynim grbrrrrrrrrr) Ismétlen: 6 éves korom óta nem hánytam.
Adott egy láz- meg hányáscsillapító injekciót, mondta, hogy vírusos gyomorhurut, fertőző. Ennyi, aztán elment. Dani elment az ügyeleti gyógyszertárba.
Még az éjjel kétszer hánytam, alig aludtam valamit. Hajnal 4-fél 5 körül hánytam utoljára, de ma még alig ittam valamit (nem akarok hányni :S). Reggel a Dani hozott még kekszet (hozzá se nyúltam), meg krumplit. Egész nap aludtam. Délben hazaugrott ez a hős szerelmem, csinált sóskrumplit, abból csipegettem, vettem be láz meg hányáscsillapítót, egész délután aludtam. Aztán felhívtam a holnapi interjús közvetítő céget, hogy nem tudok elmenni. Azt mondta az összekötő, hogy továbbítja az infót, és kb könyörögtem, hogy had kapjak még egy lehetőséget. Hát nem hívott vissza, lehet, hogy ennek a melónak búcsút mondhatok. Aztán felhívtam a mamámat is, hogy nem megyek suliba.
Ma eddig összesen háromszor keltem fel az ágyból. Annyira gyenge vagyok, mint még soha. váááááá nem tudok mást mondani. Remélem többet nem hányok.
