Ma megtudtam, hogy a ketchupokat megmérik aszerint, hogy 10 másodperc alatt mekkora távot csúsznak, a ketchupöntés átlagos üvegtartása szerint. Ha meghaladja a 10 cm/10 másodperc sebességet, akkor nem jó.
Vége az Eli Stone-nak. Az egyetlen dolognak, ami megmentett a totál őrülettől az itthon, egyedül töltött napjaimban.
Holnapra megint interjúra hívtak, egy másik helyre, de ez is Pest. De nem lelkesülök és nem kiabálok el semmit, racionálisan, tényként kezelem csak a helyzetet. Nem érzek őrült örömöt, nem érzem úgy, hogy a cégek versengenek értem, nem érzem úgy, hogy a fáksui meg a rendszerezés volt ilyen hatással.
A tündérszárnyaimat megfelelő pozícióba hoztam egy kólás üveg segítségével, még pár napig így tartom, hogy megfelelően rögzüljön a forma, aztán mehet az összeeszkábálás az anyaggal. Ezenkívül előkészítettem a hámot is, amire rögzíteni fogom őket.
Ernő mégsem megy jövőhéten Angliában, ha olvasod: Készülj Haver, előkészítettem a jelmezedet a farsangi bulira!
Jövőhéten lemondjuk a mitelefonunkat. Lejárt a kétéves hűségünk. A szívem megszakad, és bár totálisan kihasználtuk az ingyen beszélést annak idején, amikor még fősulis voltam (volt 60 óra/hónap/telefon), mostmár nem éri meg 5-6 rongyot fizetni érte. Haaaah, egy korszak véget ér! Olyan furi, rém réginek tűnik a nap, amikor megbeszéltük, hogy megvesszük a telefonokat (és volt aki még mondta, hogy, "két éves hűségnyilatkozat, két hétig se lesztek együtt! -ezeknek üzenem, hogy kár, hogy nem fogadtunk, szarrágók), másik oldalról meg olyan, mintha tegnap lett volna. Még a másik telefonomban az az sms-ezés is megvan, amit a vonaton váltottunk Daninval, amikor jöttem haza a suliból. Haaaah.
