Reggel rendet raktam a könyvespolcokon, átpakoltam pár növényt, hátha FÁKshui szempontból ez majd jótékony hatással lesz az életemre. Megdöbbenve konstatáltam, hogy jövőhéten véget ér az Eli Stone, ami a munkanélküliségem egyetlen jó része volt. Majd azon is döbbentem egyet, hogy lassan 4 hónapja (úgy értem NÉGY HÓNAPJA BAZZZZ) itthon vagyok. Fogadtam 4 hívást ismeretlen számról, mindannyiszor dobbant egyet a szívem, hátha interjúra hívnak, de neeem, ebből egy Zita volt, egy Zita barátnője (nem érdekes a sztori), a harmadik az évgyűrűk magánnyugdíjpénztártól, hogy azonnal váltsak, mert az jóó, mondtam, hogy nem kösz, (de balszerencsémre elfelejtettem megkérdezni honnan van meg a számom, ami alapján zaklat) egy meg a novotel volt, hogy miért nem foglaltuk még le az esküvőre, ha már egyszer érdeklődtem.
Apropó esküvő. Dani anyukája múlt héten felhívott, mert hallott egy jó helyről, na ma felhívtam őket, és valóban: állati jó ár, szokásos (nekünk tökéletesen megfelelő) menü, dekor, pia/süti vihető, no szervíz díj, és helyszínen szállás bagóért. Azt hiszem kijelenthetem, hogy megtaláltuk a helyszínt, már csak nyélbe kell ütni a szerződést.
Tv kapcsolgatás közben láttam egy telefonos játékot, ahol valaki NYERT! hállelujááá én még sose láttam, hogy valaki nyert volna! -mostmár hiszek nekik :D
Azon is gondolkodtam ma, hogy az Infománia c. műsorok meg ilyenek vajon a Nimfománia szóból alakulnak valami beteg életű IT-s ötletéből eredve?
Tegnap este meg akartam nézni a super bowlt, de az első 5 percben elaludtam. Aztán arra gondoltam reggel, hogy majd ma megnézem az ismétlést. De a hülye reggeli rádióműsorban bemondták az eredményt. Hogyan vegyük el az emberek kedvét a sportmérközésektől? Így.
Rettenetesen szeretnék munkát találni. Kezdek úgy kinézni, mint egy negyven éves hajléktalan faszi, és ennek nem az ápoltságomhoz van köze, mert azzal nincsen baj. Pszichoszomat. Félek. Félek, hogy elérjük azt a szintet, hogy vissza kell költöznünk a szüleinkhez. Félek, hogy depressziós vagyok leszek.
Free fall.
