Tanácstalan tanácsadó

Na, azért dobtam csak fel a fényképet, mert teljesen  fel voltam spanolva, és nem is volt türelmem írni, csak közölni az örömhírt. De megér egy pár sort.

Tegnap az esküvő kiállításon kaptam egymillió szórólapot, este csak úgy unalomból megnézegettem őket. Találtam egyet, ami érdekesnek ígérkezett: az a szalon, amely előtt gyerekkorom óta csorgattam a nyálam nyitva volt a hétvégén, plusz még adott is 25% kedvezményt is. Vártam reggelig, a nyitásig, feltelefonáltam őket, hogy akar-e még mára egy időpont próbálni, hát persze, 11re mehetünk. Mentünk is.

Felpróbáltam 4 ruhát, az első nyakbaakasztós, uszályos, Daninak nagyon tetszett. Második pánt nélküli, egyenes mellrészű, nem uszályos szoknyás. Harmadik, szintén uszályos, szintén pánt nélküli. Negyedik, uszályos, nyakbarakós, de nagyon nem szép. Tanakodtunk a Danival, hogy milyen is legyen. Először elvetettük az uszályos fajtákat, mert mi van, ha 1, esik az eső, bevonul a násznép a templomba, polgári szertartásra, aztán én? Feltörlöm az egész termet, na neeeeem. 2, kényelmetlen, 3, nem az esetem, 4, Mi van, ha vonulás közben apa rálép a szoknyámra, és még hagyján, hogy pofára esek, de még a ruha el is szakad, és kilátszik majd a seggem. Kell csinálnom esküvői bugyit. Oké, ez a kérdés megoldva, nem lesz uszály. És mivel valami csoda folytán mégis a pánt nélkülit tartottuk a legjobbnak, mondtuk, hogy akkor egy olyasmi ruhát, mint a második: pánt és uszály nélkül. Erre a csajszi hozta ezt a gyönyörűséget. Felpróbáltam, és nyert. Kimentem, megmutattam magam a Daninak. És nyert :-) Megkérdeztük az árát, kedvezményestől, olyan barátságos volt, hogy majdnem elsírtam magam, le is foglalóztuk, lefotóztuk, miénk :-)

Mindig, egész életemben tudtam, hogy ez a szalon, és a rám jellemző murphy törvény szerint nyilván a 100., utoljára felpróbált ruha lesz a nyerő.