Nagyon kiváncsi lennék annak a magyarázatára, hogy miért alakult ki 22 éves koromban valami kórós félelem, rettegés a sötétségtől? Egyrészt ezt magyaráznám azzal, hogy az életem eddigi részét olyan lakásban töltöttem, ahol egyetlen egy teljesen sötét zug sem volt, most meg van olyan zug. Nem is egy. Az alternatív magyarázatom az lenne, hogy volt pár év az életemben, amikor nem volt természetes félelemérzetem. Semmilyen helyzetben sem. Tényleg. Sőt, vágytam az adrenalinra, mint a Crank-ban. Na ennek a kompenzációjára alakult ki ez a félelem. talán pár év múlva egyensúlyba leszek magammal És a legrosszabb az, hogy nem csak akkor van ez, amikor egyedül vagyok, hanem akkor is, amikor a Dani alszik (merthogy ő úgy alszik, hogy amíg nem hallja a nevét, addig semmire sem ébred fel. Tényleg. Semmire. Semmiiiiireeeee).
De lehet, hogy a dolognak köze van a Paranormal Activity c. filmhez. Mármint, ahhoz, hogy megnéztem. Abba is, mi a manónak nem kapcsolták fel soha a villanyt????? Idióták.
Amúgy meg tök idegesítő, ha egy általam erősen megszokott karakternek szolgáló szinkronhang egy másik szerepben jelenik meg. Ez olyan offtéma ehhez a bejegyzéshez, de gondoltam..
