Mondjuk ezt inkább nevezném "Tanácsadó az ügyintőzénél" -nek.
Odaértem, vártam, beálltam a sorba az infónál, egy nő szó szerint, de tényleg szó szerint, beállt a seggembe, de úgy mint a futóhomoknál, ha kicsit megmozdultam, hátha észreveszi, hogy análisan sértegeti a személyes teremet, csak még közelebb jött. Szerencsére az együttlétünk csak néhány percig tartott. Aztán én kaptam egy ügyintézőnél a második sorszámot, így is vártam vagy egy órát. Amikor beértem, nem történt semmi, csak a nő kérdezett, válaszoltam, ő meg x-elte a rendszerben a dolgokat. Papír nyomtat, aláír, egy hét múlva jön vissza.
Benyomás: lehet, hogy tök hülye vagyok, meg paranoiás, de úgy éreztem magam, mint ha nemibeteg gondozóba kellett volna mennem (jó, igazából még nem voltam nemibeteg gondozóba,de szerintem rohadt kínos lehet na), mindenki láthatta, hogy odamegyek, mert a társadalom peremére kerültem, haszontalan lettem, egy felesleges, berozsdásodott rugója a társadalomnak. szóval kínosnak érzem. Nem akarom az állam csecsét szopni, ha tehetném egy percig se tenném. De sajnos nem rajtam múlik, hanem az agyatlan munkáltatókon, akik nem veszik észre azt a félig csiszolatlan gyémántot, ami a munkaerőm.
Később Apánál hédereztem, jót beszélgettünk a fociról, meg arról, hogy mennyi és milyen meccsen voltunk amikor kicsik voltunk, néztünk tenist, hallgattuk a Bogi horkolását, néztünk stand-up comedyt jól el voltunk, alig bírtam rászánni magam, hogy elhagyam a szülői házat (1, mert ott jó, 2, lusta vagyok banyek), na meg az a zseniális lilahagymás tojás is ott tartott volna még :D
Dani hazajött a vizsgájából, ezúton gartula Neki is, de főként NEKED Audreykám, isten hozott a diplomások között!
Utánna tvztünk, ötödölőztünk, ettünk, váá, a kajaszállítóval eljátszottam a legtipikusabb poént, amitől mindenki (legalábbis én biztosan) rettegett egész életében:
-tartsd meg a többit
-köszi, de ez még x összeggel kevesebb
:DDDD
Voltunk tollason, nagyon jót játszottunk, rég volt ilyen jó, és most pihiiiiiiiiii
