Váá, utálom a hétfőket, mert az mindig annyira nyomasztó, hogy sok nap nem-egyedüllét után Dani reggel elmegy, és még a rádióban is mindenki arról beszél, hogy rázódjunk vissza a munkába. FU! utálom ezt, egy hajszálnyira vagyok attól, hogy kinyomtassak ezer önéletrajzot, meg felmásoljam egy csomó pendrive-ra és elkezdjek házalni, csak nem porszívóval, hanem a munkaerőmmel. Jó lesz nem?
Dóri hívott, hogy az ő jelenlegi és az én ex-munkahelyemen most biztosan nem leszünk munkatársak, amiért rettenetesen szomorú vagyok, elsősorban Dóri miatt, és csak másodsorban a meló miatt. (mert egy igaz barát többet ér a világ minden kincsénél :-) )
Visszatérve a mai napora rendkívül hatékony volt, takarítottam, pakoltam, mostam, főztem (szét-égettem a kezem), kiszedtem a szemöldökömet, megnéztem a pitsburg-miami nfl meccset, ééééés utolsó sorban, nagyrészt tanultam. Inkább csak tanulgattam.. Az úristennek nem akart bemászni a fejembe a tudomány, mondjuk nem csoda, de 3 féle képpen jelöltem be a tankönybe a tételeket (rájöttem, hogy a nyomtatott télek trék). Mondjuk ennél kevesebb tanulással is mentem már vizsgára.. És hát szóbeli lesz, Imola meg anno a hülye fősulin eléggé a fejünkbe verte a munkaerő-piac működését, szóval kitudja, még akár lehet is valami. De így belegondolva eddig csak akkor vágtak meg, amikor ad1, kb ennyit tanultam (hatékonyságilag), ad2, szóbeli vizsga volt, és végül ad3, azt mondtam, hogy gógyiból menni fog :D
Ennyit a hétfőről. Ma este még tuti fogok íírni, mert tanulnom kellene. Imádok pótcselekedni, jó hogy már nem dohányzok, tuti már sárga lenne a kezem és tök büdös lennék a napi mennyiségtől.
Apropóóó találtam egy régi képet, mutatom:
Na mikor készülhetett ez a kép? cigi, kóla, ásványvíz telefonok, hamutartóbögre, szemüveg, zsepi, és grafikonos doksi, igeeeen ez a suckdoga írás utolsó napjaiiii (a leadás előtti utolsó napok, persze, messze nem lett volna kész, ha nem ütközök a határidőbe.
Megtaláltam egy csomó régi Petrás képet is, arról az estéről, ami úgy kezdődött suliból hazaérve, hogy akkor most nagytakarítunk, és ez lett a vége:
Szóval találtunk egy csomag lufit, felfújtuk mindet, megittunk pár üveg bort, Blink 182-t hallgattunk az elmúlt gyerekkorunk emlékére, cseresznyés vizipipa dohányoztunk, és a lufikat betömködtük a pólónkba. a végére már világmegváltottunk, a képen látható nyitott ablak az "ablak a világra", mert mindenkinek nyitottnak kellene lennie :D (csak bort ittunk, esküre, még a személyinket is elkérték a boltban :D) jó mulatság volt, kicsit tarthatott volna több ideig a Petránál lakás (vagy inkább kezdődhetett volna korábban)
Nagysóóóhaj.