Mivel a Daninak este vizsgája volt, ma nem ment dolgozni, hanem itthon maradt tanulni. Persze rengeteg hülyülés, meg bohóckodás lett belőle, de tanulás is, még segítettem is neki (meg most is dogáját írom :-) )
Rájöttem, hogy túl keveset vagyunk együtt, ha arra gondolok, hogy mennyi, de mennyi mókás napot tölthetnénk együtt, összeszorul a szívem :-(
Miután elment olvastam, meg snookert néztem, aztán hívott anya, h menjek velük vásárolni, el is mentem, de amikor éppen májkrémet akartam betenni a kosárba csörgött a telefonom, és én azt hittem, hogy Orsi az (mert írtam ma neki smst), aztán felvettem úgy, hogy hállóóóóóóóóóó, de egy cég volt, ahová jelentkeztem, az igazat megvallva így este 6kor nem igen számítottam erre, aztán nyomtunk egy laza stresszinterjút, 20 pecig beszélgettünk angolul, közben kétszer megszakadt, plusz ezer ember, na egy szó mint száz, mondták, hogy very good, de kb nem elég jó nekik a nyelvtudásom.
És a jó benne, hogy még csak el sem keseredtem, mert legalább valaki érdeklődött a munkaerőm iránt, és ez örömmel tölt el.
Jövőhéten kedden vizsga, hát nem fogok egy doktorit kapni érte, szerdán csoportozás, csütörtökön megint vizsga...és még pénteken is fel kellene mennem könyörögni a közgáz tanárnak, hogy mentsen fel. Mókás hét lesz. Lehet, hogy kéne vennem bérletet, amennyien eddig elkérték a diákom... simán lehet, h jobban járnék. Jah, nincs is diákom.
Na megyek folytatni a Dani rendészet dogáját :-)
