Most leszögezem, hogy állati fáradt vagyok, ezért nem részletesen fogom leírni az eseményt, csak érzéseket:
Először is: tök korán felébredtem, aztán ilyen éber-álmodásban tengődtem, csupa hülyeségeket álmodtam, pl Takács Tamással, akit Matyinak hívtak az álmomban, és a Bogi nálunk volt, de nem mint Bogi, hanem mint egy kölyökoroszlán, de kutyaként. Ezt most értelmesebben: volt egy kutyánk, aki egy sima morzsaszínű keverék volt, de: 1, a Bogi személyiségével(aki nem tudná, ő a nem morzsaszínű keverékkutyánk -anyáéknál lakó), és 2: úgy, hogy láttuk, hogy ő egy morzsaszínű keverékkutyus, és azt is tudtuk, h a Bogi, de amúgy oroszlánkölyöknek volt titulálva. (jó, mit vártok, á-l-o-m) Meg hasonló okosságok. Mindegy is.
Utánna elkezdtem ébresztgetni a legszebbenalvót. Épp igyekeztem elmesélni neki az álom... és most álljunk meg egy percre: ha beszélgetünk a Danival, napi egyszer valamelyikünk -általában én- eljátszuk, hogyha valamit uncsinak tartunk, hogy a másik első két szava után elalszunk. ez fejleejtéssel és horkantással jár, ez igen vicces tud lenni. és folyt. köv... de mikor már éppen belemelegedtem volna, a Dani TÉNYLEG elaludt, és be is horkantott, de rili :D Hát, ez így elmesélve lehet, hogy hót uncsi, de mi fél órát röhögtünk rajta, még este is.
Na, mindegy, elmentem szaloncukrot venni a foglalkozásra, egy kis motiváció gyanánt. Na, felértem pestre, minden, elmentünk a suliba, összekészülődtünk, és vettünk egy nagy levegőt. Nem ecsetelem percenként, a lényeg, hogy tök buli volt, jól csináltuk, és élveztük is, és ami mégfontosabb, ők, a gyerekek is élvezték,és a visszajelzéseik alapján érdekesnek, hasznosnak, és elgondolkodtatónak, vidámnak és "zsír"-nak, "süti"nek és egyéb hasonló jelzőknek titulálták a foglalkozást. Egy-két gyereken láttam, hogy tök komolyan veszik, ami jó, és annyira jó érzés volt, de tényleg, nagyon régen éreztem magam ilyen jól, és még a végén az osztályfőnökkel (aki végignézte) is beszéltünk, és az ő visszajelzése is tök pozitív volt. Á, katarzis. mintha rocksztár lennék, és az első koncertem után lennék. Nagyon jóóó volt, nem tudom leírni, hogy mennyire. Tök ezt akarom csinálni, mostmár tuti (hú, hányszor mondtam mostanában, hogy "ezt akarom csinálni ez tuti"). Azon röhögtünk a Petrával, hogyha majd ezzel foglalkozunk később, és 10 év múlva visszagondolunk erre, mennyire nevetni fogunk magunkon :D Na jó, nem mondom, hogy tökéletesek voltunk, mert voltak technikai bakik a műsorban, de szerencsére ezt nem igazán vették észre, mármint értitek, ez nem az a laboratóriumi körölmény, amikor a csoporttársak előtt csináljuk a fesztivált, akik pontosan tudják, hogy mit balfácánkodtunk el. Nem zavar, a harcos tűzben edződik, szóval ismétlem: nem zavar. Nekünk jó volt, nekik jó volt, adjatok méééég osztályokaaaat!!!!!
Annyira felbátorodtam, hogy felkerestem egy csajt, aki fehérváron p.o. tanácsadó, és írtam neki egy levelet, hogy ha munkát nem is ad, akkor legalább csak úgy had segítsek neki, hogy tapasztalatom legyen! Remélem a klárikittyom belé is "remekül" beleültette az empátiát, és segít majd. Meg adhatna munkát is. Vagy segíthetne munkát szerezni a témában.
Amúgy ma voltunk Petrával a 216. ruhaszalonba, és ő összezavarodott, én meg belefásultam, mert olyan gyönyörű volt minden ruhában, és nekem még mindig nincsen semmi konkrét ötletem, és már most utálom járni a szalonokat, ahol nem lesz olyan ruha ami tetszik, vagy olyan ami tetszik, de nincs a méretemben, és váááááá.
Pályaorientációs csoportvezetééés rulzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzZzz (és az utolsó 3 z betű már az alvást szimbolizálja)
Amúgy ma egész nap fáztam. Éppen lábfürdőzöm. Mondám, hogy ez jó.
