No, kezdjük a csütörtöki interjúval: hát jó féle volt, mondjuk megvárattak, kezdtük azzal, hogy kellett írnom egy stratégiai tervet egy új process bevezetésére. Ezt meg is csináltam, aztán behívtak a beszélgetésre, de aztán a tervem kivesézésére nem került sor. Elég jó hangulatban telt az interjú, sokat nevettünk, ami szerintem klassz, és jól éreztem magam. Aztán belecsaptunk a lecsóba, és elmondták, hogy az előző körben az exell feladatot nagyon jól csináltam meg, tulajdonképpen én egy jolly joker vagyok (szó szerint), és hogy arra a pozícióra túl jó vagyok (esküszöm, hogy ezt mondták), és felajánlották, hogy inkább játszak egy másik pozícióért, pénzügyi konrollernek (én!! Miss. 6+2 az tutira 9, átszámoltam háromszor!), mert bár elmondtam, hogy a számolási képességem nem valami erős, azt mondták inkább koncentrációt és excell tudást igényel, mint számolást, és elég felelősségteljes és számukra lényeges ez a pozíció. Nem rossz. Pénteken már hívtak, hogy bekerültem a harmadik fordulóba is.
Közben felhívott tesóm volt osztálytársa, aki tanácsadóként dolgozik, (vele még Pécsen a felvételin futottam össze, és megigérte, hogy ha lesz állás, akkor felkeres), és mondta, hogy küldjem el az önéletrajzomat, mert van üresedés, később az összekötő fickó fel is hívott, a lényeg, hogy kedden megyek oda is bemutatkozni. A szívás csak vele, hogy Bicskén, később Móron.. Apropó Mór.. a generális állás ügyében még nem jelentkeztek..
Na, pénteken suliban voltam, halálosan uncsi volt, mármint maga a tárgy nem az, de amúgy... Aztán megvettem az egyik könyvet, ami kell, aztán hazajöttem, közben imádkoztam, hogy a Dani legyen itthon, mert apánál volt a kulcsom. Hát itthon volt, gyorsan elrohantam fürdeni, aztán egyből jött is Ernő úr, akivel összejött a hármas brigád, és irgalmatlanul benyomtunk már itthon, aztán elindultunk a koncertre, felkaptattunk egy buszra, aztán arról leszálltunk, majd beleléptem egy sártócsába, amibe bokáig belesüppedtem, majd féllábon áldogáltam, amíg a Dani letörölgette a cipőmet :D Aztán andalogva (a fiúk) és dalolva (én) felmásztunk a maroshegyre, és odaértünk a koncertre, hát nem olyan volt, mint évekkel ezelőtt, senkit nem ismertünk (egy 5 évvel ezelőtti szellemi szintjén megragadt srácot nem számítva), de aztán szépen ment az előzenekar, majd kezdődött a PiCsa is, rájöttem, hogy az egy korty sör-egy korty energiaital kombónál nincs jobb a világon, aztán a nagy pogó közepette egyszercsak megláttom kibotorkálni a völegényemet, úgy, hogy tiszta vér volt a képe, hát az én erős, felnőtt, és igazán komoly szerelmem (akihez képest néha túl infantilisnek érzem magam) úgy összefejelt egy kis punk gyerekkel, hogy beszakadt a szemöldöke (látnátok ő hogy nézett ki az eset után :D), szóval szépen letakarítgattam az egész arcát betakaró vértől, majd nagy nehezen hagyta magát rábeszélni egy ambuláns-tripre. Hívtunk taxit, amíg vártunk éppen vége lett a bulinak, szépen bevitt minket a kórházba, hát nagyon izgi volt, még sosem volt igazi rock'n'roll balesettel végződő estém. A velünk párhuzamosan ott lévőkről, köztük egy cuki szimuláns kislányról, és egy élettársa által vert asszonyról, inkább nem mondanék semmit. A kórházi móka után még beugrottunk a Fezen klubba, ahol nagyon jó volt találkozni Pancsossal, a jövőheti POPOgyűlés (mármint pé-ó-pé-ó, mint Panni-Orsi-Pöci-Orsi) nagyon felvillanyoz :) Aztán olyan fél 3körül végre hazaestünk, én elájultam, de a fiúk is. Reggel Ernő már korán lelépett, mert én hét óra előtt felkeltem és már nyoma sem volt. Aztán én is elkészülődtem, ismét suli, közgáz,möhh, ráadásul másnaposan... hát nem volt ajándék, főleg, mert a tanár nem fogadta el a közgáz szigorlatomat tantárgyi tematika nélkül, szóval most bizniszelnem kell Gödöllővel. A nap és a hazaút eseménytelen volt, felugrottam anyékhoz, mert 1, vendégek voltak náluk és beköszöntem, 2, magamhoz vettem a kulcsom, aztán hazafelé még egy kis pia utánpótlást is szereztem, mert ismét vendégek jöttek, ezúttal, Bandi, Balázs meg a Rami, de csak egy laza este lett belőle, söröztünk, megnéztük a Csillagszületiket, aztán viszlát, én utánna el is aludtam, mert az előző éjszakai nem alvás, nem tett valami üdévé..
Immár vasárnap van, újabb izgalmas nap, Petrával és Virággal felkerekedtünk, és elmentünk egy esküvői ruhakiállításra, ami ugyan nem ugyanaz volt, mint amire számítottam, de nagyon klassz volt -egy-két teljesen nem nekem való ruhától eltekintve :-) Mindkét helyen nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, felpróbáltunk egy csomó ruhát, röhögtünk sokat, volt kis füzős-kínzás, meg mindenféle, gonosz királynős ruha, meg csufi ruha, meg olyan csipkés ruha, ami 1 pillanat alatt vörösre irritálta a bőröm, és voltak nagyon klassz, bár méretben nem az igazi ruhák (az nagyon jó volt!!) meg olyanok, ami nyakba akasztós, meg olyan, ami vékony vállpántú, és mindenkit elvarázsolt - csak engem nem annyira. Nagyon szép ruhák voltak, és csudaszép voltam bennük, főleg fátyollal, vááá kell fátyol is!!! ez tuti! de nem éreztem "azt", amit akkor éreznék, ha megtaláltam volna az igazi ruhát. Bezzeg a Petra érezte :-) Mondjuk a hölgy kissé szélsőséges, kiválaszott egy habos-babos óriási ruhát, meg egy szűk szabásút. Bár mindkettőben nagyon csinos volt, szerintem a sima A vonalú állt neki a legjobban, de hát ő nem érezte az annyira magáénak, mint "azt", tök jó szűk volt, bőven derék alatt bővített, hát álomszép volt. Hazafelé kicsit már odavolt a szerelem, de azért nagyon jó :-) Szóval 4 típus van, ami tetszik, ez már biztos, hát meg kell nézni még más szalonokban is, hogy mi a tényálladék. Kicsit félek tőle, hogy sosem lesz rajtam olyan ruha, amitől elájulnék, bár jobban félek attól, hogy bármilyen ruhám lesz, a Dani nem fog elájulni tőlem. *nagyot sóhajt*
Miután hazajöttem elmentünk bevásárolni (végre Autó meggyógyult!! :-) ), aztán.. ennyi.
Holnap megyek leszámolni. Shit happens.
Hát, ez nem mondható egy tök átlagos, unalmas hétvégének :)
