Tegnap tojásos nokedlit csináltam, és mivel amikor először csináltam életemben nokedlit, (már az albérletben) nem volt nokedli szaggatóm, ezért nagymamásan két kanállal oldom meg mindig a szaggatást. Így nyilván nem olyan apró, mint a szaggatóval készült (vagy ne adj isten a boltban vett előregyártott nokedli), viszont állati jó galuskát csinálok. És ez az a fajta nokelli, ami az évek során csak jobb lesz, és mire unokáim lesznek, mindig azzal nyúznak majd, hogy nokedlit csináljak, mert a "nagyi izomnokedlijének" nincsen párja :-) A nokedlim most vonul be éppen a történelembe. :-)
Meló: az ex-boss átadta az infót rólam az utódjának, 16.-án legkorábban keresőképes leszek, aztán viszlát ex-munkahely, heló 30nap állásidő és 30 nap felmentési idő, meg az ezzel járó cash egy összegben.
A szerdai interjú (amiről asszem nem írtam, de most nem is akarok) után ma felhívtak, és behívtak egy második fordulóra is. Szerdán egyébként nemsokkal az interjú után felhívott a fejvadász is, hogy a generalista állásra be fog hívni a cég, aki meghírdette azt, és legyek türelemmel, mert az interjú szervezés alatt van. Azt hiszem egy jól átgondolt pro-kontra listát kell majd készítenem, ha esetleg mindkettőn befutó lennék. De hát ez még a jövő zenéje, bőven.
Esküvő ügyben is vannak jó meg rossz dolgok is (csak szervezésileg, nem máshogy), megyünk majd ruhakiállításra, megtaláltam az álom menyecske ruhát (csak fel kell próbálnom egy hasonlót, hogy jól áll-e, ha igen, akkor megvarratom magamnak), a helyszínek még versenyben vannak, de azt hiszem a szervezetpszichológia professzorom szavaival élve: a döntés pár másodperc alatt megszületik, a többi idő már csak a döntés alátámasztásával tellik :-) De no komment, várok még egy ajánlatot, aztán összehívjul az Apellát, és eldöntjük mi legyen. Fotósok után is néztem, hát agyrém ám.... istenem. Először is, az árak is horribilisek, másrészről miazanyámnak 300 kép??? de komolyan. 10kép kettőnkről. 10 a családdal. 10 a koszorúszlányokkal, fiúkkal, tanukkal, 20-20 kép a szertartásokról, aztán még 5 csoportkép (tökéletes úgysem fog készülni), aztán még táncolunk, de komolyan alapból nem vagyunk pózolósak, és jobban örülnék, ha lagziban is inkább spontán képek készülnének, a sok vendég a saját fényképezőjén tolná, és elküldenék nekünk. Aztán még van akinek az árában benne van még két fotókönyv (egy kicsi meg egy nagy is -MINEK kettő??? majd csináltatok a Libriben, ha akarok, árban még jobban is jövök ki). Na de egyszó mint száz: AGYRÉM
A héten a régi barátok is előkerültek egyébkén, Dagi, Eszter Hero, Annakin. Klassz.
Petrának 2 nap alatt csak olyan pillanatokban sikerült felhívnia, amikor éppen beszéltem, van érzéke.
Ma egész délután olyan iszonytató migrénem volt, hogy majdnem hánytam is, és annyira fájt, hogy nagyon hamar vettem be fájdalomcsillapítót (ez nálam nagy dolog), nem tudom, vérnyomás? szellőztetés? fekvés? elektorszmog? vagy bújkál bennem valami? lövésem sincs mi bajom volt, de ez a héten már a második, és ez aggasztó, nem vagyok fejfájós típus.
Rátaláltam egy könyvsorozatra,a Viki adta kölcsön, és úgy rákaptam, hogy csak na, klassz, mert a Louisa May Alcott könyveken kívül rég voltam rákattanva valamire, és bár harry potter kalandokra vágyom (karácsony közeledtével mindig, ez kötelező), ez is jó. És legalább nem minden harmadik dialógus kezdődik úgy, hogy -Édesanya, ugye igazam van? -Igen, angyalom. Na nem mintha nem szeretném, de egy kis XXI. század nem árt :)
A Vikire visszatérve: lesz gólyabáljuk, és majd én megyek vele ruhát vásárolni, és már nagyon várom, több okból is (felpróbálhatom majd egy álom-menyecskeruha-típust, pl.)
Újpest Vidi meccs van, szorítok, de a fejfájás megint kezd beattakolni.
És a Family Guy király.
Szóltam.
